A fekete hegyek országa

Itt emelkednek a Dinári-hegység legmagasabb csúcsai. A hazai turisták közül kevesen választják úti célul ezt a vidéket; nemcsak a viszonylag nagy távolság, hanem a környék őslakosaival szemben kialakult előítéletek miatt is.

A hegyes-völgyes, szürke sziklás vidék lakói mindig is büszkék voltak függetlenségükre, jóllehet a 14 ezer négyzetkilométeres köztársaság eddig csupán 1878 és 1916 között volt szuverén államalakulat. Az 1878-ban függetlenné vált Montenegró 1918-ban csatlakozott a Szerb–Horvát–Szlovén Királysághoz. 1992-ben egy népszavazás még a Szerbiával való államszövetség fenntartása mellett döntött.

Csodálatos természeti díszletek

A fekete hegyek országa olyan pici, hogy alig kivehető Európa térképén. Ha felkapaszkodunk a legmagasabb hegycsúcsra, szinte az egész országot látjuk, határtól határig. A montenegróiak szent hegye, az 1749 méter magas Lovcsen tetején épült mauzóleumban alussza örök álmát a montenegrói nemzet legnagyobb fiának tartott püspök-költő, II. Petar Petrovics Njegos. A költőóriás munkásságát a fekete hegyekkel szomszédos országokban ma is alig ismerik, noha műveit minden kultúrnép lefordította. Remekműve, a Gorski Vijenac (Hegyek koszorúja) Csuka Zoltán avatott tolmácsolásában olvasható magyarul.

Az egykori Jugoszlávia széthullásának legutolsó felvonása csodálatos természeti díszletek között zajlik. A tenger vizéből meredeken emelkednek az 1400-1700 méteres hegycsúcsok, lábuknál mediterrán városkák oázisai. Történelmi tájakat képzeljünk el errefelé, mint amilyen például a Risani-öböl szélén, a Veriga-szoros bejáratával szemben fekvő Perast. Ezt a mindössze nyolcszázötven lelkes helységet Velence is önálló köztársaságnak ismerte el a középkorban. (A perastiak 1654-ben hétezer fős török sereg felett győzedelmeskedtek.)

Perasttól kezdődik az Adria-part egyik legszebb tengeröble, a legbelső Kotori-öböl. Névadó városa úgy is elérhető, ha Dékány András regényhőseinek útvonalát követve elhajózunk Horvátország déli határáig, ott bekanyarodunk a már Montenegróhoz tartozó Kotori-öbölbe, amely az UNESCO-világörökség része. A part menti hegyek egyre magasabbra emelkednek – ez jelzi, hogy közeledünk Montenegróhoz. Errefelé keményebb, acélosabb a táj, s ugyanilyenek az emberek, a büszke crnagorecek is.

Ezután még vitorlázunk vagy harminc kilométert a fjordban, míg elérjük a legbelső öböl legbelső sarkában lévő Kotor (Cattaro) városát. Ennek a festői szépségű településnek a történelemben rejlik egy magyar vonatkozása: Nagy Lajos 1385-ben a bosnyák I. Tvrtko királynak adományozta Cattarót.

A szomorú emlékű lázadás

A fekete hegyek országának és a kéklő Adriának e találkozási pontja a XIX. század elején osztrák, orosz, francia, montenegrói uralom alatt állt, majd 1918-ig a monarchia hadikikötője és egy szomorú emlékű lázadás színhelye. 1918. február 1-jén az Osztrák–Magyar Monarchia Cattaróban állomásozó flottájában matrózfelkelés tört ki. A „Sankt Georg” matrózainak elegük lett a háborúból, a rossz ellátásból és a helytelen bánásmódból. A hajó soknemzetiségű legénysége ezért fellázadt, s a hajóra felvonta a vörös zászlót. A példát hamarosan negyven másik hajó is követte. A matrózok és a katonák nem annyira nemzeti, mint inkább szociális jellegű forradalmi megmozdulása békekötést, emberséges szociális körülményeket követelt és egy bizalmi testület engedélyezését. A monarchia különböző nációihoz tartozó felkelők abban reménykedtek, hogy birodalomszerte melléjük állnak az emberek, s mindenhol háborúellenes felkelések robbanhatnak ki. Ám Cattaro elszigetelt földrajzi helyzete és a flotta által elrendelt azonnali hírzárlat eleve reménytelenné tette a lázadók helyzetét. A matrózok háromnapos felkelését katonai erővel leverték. Az azonnal elrendelt statáriális (minden jogszerűséget és szabályosságot nélkülöző) bírósági eljárás során a zendülés szervezésével megvádolt négy főkolompost halálra ítélték, és azonnal kivégezték, 800 személyt letartóztattak, 392 ellen eljárás indult. A felkelés elfojtásában döntő szerepet játszó Horthy Miklóst az uralkodó 1918. március 2-án ellentengernaggyá léptette elő, és kinevezte az osztrák–magyar flotta parancsnokának.

A Horthy által levert cattarói matrózlázadásra vonatkozó dokumentumanyag ma is látható a kotori Pomorski Muzej (Hajózási Múzeum) kiállítási anyagában. (A Sankt Georgot hadi kárpótlásként Nagy-Britannia kapta meg. A hajót 1920-ban Olaszországban szétbontották.)

A háborúk és az ezredforduló után most már béke van a fekete hegyek országában.