A Dutroux-per fináléja

Elsőként az egyik áldozat, a tizennyolc éves korában meggyilkolt – élve eltemetett – An Marchal családjának jogi képviselője mondta el véleményét. Egy óra 40 perces felszólalásában arról próbálta meggyőzni az esküdteket, hogy a fő vádlott, Marc Dutroux – akit más bűncselekmények mellett hat belga lány elrablásáért, megerőszakolásáért, kettő meggyilkolásáért, míg másik kettő halálában való közreműködésért állítottak bíróság elé – az összes felrótt vádpontban vétkes. Dutroux ámokfutását a belga történelem egyik legfeketébb lapjaként jellemezte, s egyben kétségbe vonta azt az állítást, hogy a férfi magányos perverz lett volna.

Az ügyvéd a másik három vádlottat is bűnösnek nyilvánította, s mindegyikőjüket néhány szóval jellemezte. Dutroux „szörnyeteg, olyan valaki, aki majdhogynem méltatlan arra, hogy az emberiséghez tartozzon”. Marc Dutroux volt felesége, Michelle Martin pedig „gyáva, mert mindenről tudott ugyan, de semmit sem tett a bűncselekmények megakadályozása érdekében”. Michel Lelievre, az egyik tettestárs, aki közreműködött a lányok elrablásában: „semmirekellő, akinek nincs semmilyen erkölcsi érzéke”. Végül Michel Nihoul, az üzletember, aki Dutroux szerint a lányrablások megrendelője, egy alvilági hálózat irányítója volt, de ezt a tanúvallomások nem bizonyították: „a rosszhiszemű közvetítő, az a személy, aki sok mindenből hasznot húzott, s akinek keze élete végéig piszkos marad”.

A március elsején kezdődött Dutroux-per során 569 tanúvallomást hallgatott meg a bíróság. A vádbeszédek után a védőbeszédek következnek majd, s az esküdtek a június 14-i héten vonulnak vissza, hogy meghozzák döntésüket Dutroux, valamint három tettestársa bűnösségéről.