A csodálatos begónia

Természetes körülmények között valamennyi trópusi övezetben előfordul. Mi főként cserepes növényként vagy egynyári virágként neveljük. A királybegóniák mintázata lenyűgöző, csokoládészínű foltok, ezüstös csíkok, bordó pettyek díszítik a fényes vagy érdes hullámos, gyakran szőrös felületű leveleket. A világos, de nem igazán napos helyeket kedvelik, a félárnyékot is jól viselik. A mindig nyíló begónia fagyérzékeny, mindössze egy nyáron élvezhetjük, laza bogernyőben nyíló, fehér, rózsaszínű és piros virágait. Május végén lehet elültetni a palántákat 15x15 vagy 20x20 cm távolságra a kert napfényes, esetleg félárnyékos részébe. A teraszon pedig lapos kőedényben is alakítható belőlük kedves színfolt.

A gumós begóniáknak alig akad vetélytársuk a cserepes és a balkonnövények között. Tél végén kora tavasszal jelennek meg a virágüzletekben a zömök növésű Elatior begóniák, amelyeknek rózsaszín, piros, sárga virágai szinte világítanak a fényes mélyzöld levelek közül. A nyári terasz kényes, ám pompázatos virágai, szintén a gumót nevelő begóniák között találhatók. Májustól a fagyokig nyílnak, a kevéssé napos helyeken is jól érzik magukat. A virágok egyszerűek vagy teltek, gyakran 10 cm nagyok, alakjuk rózsára, szegfűre, kaméliára emlékeztet. Szegélyük pedig gyakran csipkés, fodros, esetleg kétszínű, a kéken kívül szinte minden árnyalatban pompázik.

Fajták szerint különböző a levélzet mérete, alakja, és rendszerint vastag, húsos hajtásokon fejlődnek. A kúszó, valamint a futó fajták különösen látványosak, például az Illumination és a Tenella Salmon hosszú hajlékony hajtásokon ontják virágaikat. A növekedési idő alatt bőségesen öntözzük, de a pangó (felesleges) vízre igencsak érzékenyek. Augusztustól kevesebb vizet adjunk, októberben pedig lehetőleg kéthetente tápoldatozzuk, mert ebben az időszakban regenerálódnak a gumók. Ha szakszerűen gondozzuk, sokáig gyönyörködhetünk virágaink szépségében. (méri)