Délben kezdődött. Untatott a tévé, a rádió. Még a kedvenc könyvemet sem tudtam a kezembe venni. Mozdulatlanul feküdt mellettem, fellapozott oldalairól ásítottak rám a betűk. Visszaásítottam, majd fáradtan végighevertem az ágyon. A plafonra szegeztem a tekintetem. Minden elhalkult körülöttem, szinte meghalt a világ.
A csend és én
Délben kezdődött. Untatott a tévé, a rádió. Még a kedvenc könyvemet sem tudtam a kezembe venni. Mozdulatlanul feküdt mellettem, fellapozott oldalairól ásítottak rám a betűk. Visszaásítottam, majd fáradtan végighevertem az ágyon. A plafonra szegeztem a tekintetem. Minden elhalkult körülöttem, szinte meghalt a világ. A legyek zümmögése alábbhagyott, és az órák ketyegése mind messzebbről hallatszott. Ketten maradtunk: a csend és én. Hirtelen rám zuhant a bénító nyugalom. Abban a pillanatban nagyon egyedül éreztem magam. A hirtelen támadt csendben a gondolataimat véltem visszahallani a bútorokról, a falakról. Ekkor csengettek. Kint veszettül ugattak a kutyák, ez visszarántott a rideg valóságba. Odalett a nyugalom. Minden életre kelt. Zümmögtek a legyek körülöttem, és az órák megint fülsüketítően ketyegtek. Kénytelen voltam elvegyülni a hangzavarban. Ekkor jöttem rá: néha jobb a csend. Sokkal jobb, mint a zaj körülöttem. (Balogh Katalin)
Figyelem! Felnőtt tartalom!
Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Korábbi cikkek a témában
2012. 08.19.
Brooklyn, 2006. december
2012. 08.19.
Fogyasztói hiszekegy
2012. 08.19.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.