A búza tápanyag-ellátásának alapelvei

Ősszel az alaptrágyázás során juttatjuk a talajba a talajvizsgálati eredmények alapján számított K2O, valamint P2O5 mennyiségének 100 %-át. Laza talajon a kimosódás esetleges veszteségeinek csökkentése érdekében a kálium 70 : 30%-os arányban megosztott adagú kijuttatása is célravezető lehet az őszi-tavaszi időszakban. Intenzív termesztés esetén úgyszintén szóba jöhet a foszfor és a kálium egy részének a tavaszi kijuttatása is. Ez utóbbi esetben azonban számolnunk kell azzal, hogy a tápanyagok felvehetősége az időben eltoltan jelentkezik.

Általános alapelv, hogy ősszel az alaptrágyázás során a növény alá számított nitrogénnek csak mintegy a felét célszerű kijuttatni. A talajok fizikai féleségétől, minőségétől függően így a nitrogén 30–60 %-a juttatandó ki alaptrágyaként. Meghatározó az is, hogy az így kijuttatható N-adag hektáronként maximálisan mintegy 50 kg lehet. A fennmaradó mennyiséget tavaszszal, fejtrágyázás formájában célszerű kiadni a területre.

Az egyes tápelemek kijuttatásánál figyelembe kell venni, hogy a különböző vegyületek felvehetősége, talajkolloidokhoz való viszonya eltérő. A műtrágyaforma megválasztásánál további fontos szempont a talaj kémhatása is.

A búza nitrogén-igényének folyamatos kielégítése a nagy és jó minőségű termés feltétele. A növény nitrogén-felvétele már ősszel jelentős. A felvétel görbéje a szárazanyag-felhalmozás görbéjéhez hasonló. A búza az összes N-igényének bokrosodásig 15–20 %-át, a szárba indulásig kb. 40–50 %-át, a kalászolás végéig mintegy 90 %-át veszi fel. A növény N-felvétele szárba induláskor hirtelen megnövekszik és maximumát a virágzáskor éri el. Ősszel, különösen csapadékos időjárás esetén a csírázás és a kelés N-igényét a talaj természetes tápanyag-szolgáltató képessége rendszerint képes fedezni. Az ekkor kijuttatott túlzott mennyiségű nitrogén a növények buja növekedéséhez vezet, melynek rendszerint az állományok kifagyása, megritkulása a következménye.

A kalászos gabonák, így a búza nitrogéntáplálásának egyik legkritikusabb időszaka tél végén, illetve kora tavasszal van. Ekkor a növények asszimilációs tevékenysége már erőteljes, azonban az alacsony hőmérséklet, valamint a gyakorta anaerob viszonyok miatt a talaj természetes N-szolgáltató képessége sokszor még nem képes fedezni a szükségletet.

A bokrosodás kezdetén kijuttatott N-műtrágya növeli az állománysűrűséget és az asszimiláló felületet, másfelől pedig előnyösen befolyásolja a kalászorsó hosszúságát. A kalász hosszúsága pedig a kalászonkénti szemszám, így a termés mennyiségének egyik alapvető meghatározója. A szárbaindulás-, valamint a virágzás időszakában a felvehető nitrogénnek elsősorban a termés minőségi paramétereinek (sikértartalom, nyers fehérje tartalom, farinográfos értékszám stb…) alakulásában van meghatározó szerepe. Ebben az időszakban dől el azonban az is, hogy a megtermékenyült virágok hányad részéből lesz termés, és mekkora lesz a szemek tömege.

A növények által felvehető nitrogén a többi tápelem felvételére is serkentőleg hat. Önmagában ne várjunk azonban átütő sikert a nitrogéntrágyázástól! Kedvező hatásai csak abban az esetben realizálódnak, ha a növény számára valamennyi tápelem (P, K, S, mikroelemek) a szükséges mennyiségben a rendelkezésre áll. Ellenkező esetben a különböző tápelemek arányai kedvezőtlenül alakulnak a növényben, ami a termés mennyiségi, valamint minőségi mutatóinak romlása mellett felveti a környezetszennyezés veszélyét is. Külföldi adatok alapján ugyanis pl. minden egyes kg kén hiánya 4–15 kg-mal csökkenti termesztett növényeink nitrogénfelvételét. A N-felesleg a talajból, különösen csapadékos időjárás esetén kimosódik.

A megfelelő foszforellátás elősegíti a búzanövény gyökérzetének fejlődését, segíti a bokrosodást, a megtermékenyülést, a szemképződést. Gyorsítja az érést, javítja a harvest-index alakulását, valamint a gyökérfejlődés és a keményítőszintézis serkentése révén növeli a növények télállóságát. Megfelelő foszforellátás esetén nő a szem tömege, valamint javul a vetőmagtermesztésnél elengedhetetlen csírázóképesség, valamint a csírázási erély is. A búza foszforszükségletének maximuma gyakorlatilag egybe esik a szárazanyag felhalmozás maximumával. Túladagolása a nitrogénnél kevésbé veszélyes, azonban elsősorban a P: Zn antagonizmus révén, kiváltképp bázikus talajokon csökkenheti a mikroelemek felvehetőségét.

Kimosódási veszteségei a talajból nem teszik szükségessé a megosztott adagolást.

Az őszi búza káliumigényes növény. A kálium számos funkciója mellett kiemelendő a búza vízháztartására kifejtett jótékony hatása. A növényi sejtnedv ozmotikus nyomásának növelésével serkenti a vízfelvételt és gátolja a vízleadást. Napjaink száraz – aszályos körülményei között különösen fontos tehát talajaink megfelelő K-ellátásának biztosítása. A növény N:K aránya alapvetően befolyásolja annak fagyállóságát, szárszilárdságát és ezen keresztül minőségi tulajdonságainak alakulását is. A búza a legtöbb káliumot a vegetatív növekedés szakaszában igényli. A keléskor, 3–4 leveles korban elégtelen K-ellátás jelentősen csökkenti a búza produktív bokrosodását. Jegyezzük meg, hogy – a szinte az egész országra jellemző – káliumhiányos talajon a megfelelő K-pótlás nélkül elvégzett bőséges őszi N-trágyázás kedvezőtlenebb, mintha semmiféle kezelésben nem részesítettük volna állományunkat! Hazai talajtípusainkon a káliumtrágyázás általános ideje az őszi alaptrágyázás. Csak laza homoktalajokon válhat indokolttá ezen tápelem egy részének tavaszi kijuttatása.

A Ca, Mg, valamint a mikroelemek megfelelő pótlása mellett a légköri inputok csökkenésének következében egyre kiemeltebb szerepet kap a kén esetleges pótlásának kérdése. Az őszi búza kénigénye mintegy 17–30 kg-ra tehető hektáronként. Az őszi búza megfelelő kénellátása a minőségi búzatermesztés egyik fontos tényezője. A búzaliszt minőségi tulajdonságai (a tészta nyújthatósága, nyújtási ellenállás, kenyértérfogat) ugyanis szoros kapcsolatot mutatnak a növény kéntartalmával. Amennyiben a búza kénellátottsága elégtelen, vagy a növény N:S aránya 17 (21):1-nél tágabb, a termés sütőipari tulajdonságainak jelentős romlása mellett akár 30%-os terméscsökkenéssel is számolhatunk. A probléma kivédésére német kutatók tavasszal 20–40 kg/ha kén hatóanyag könnyen oldható szulfát formában történő kijuttatását javasolják. (búzalap)