Táncolni bolondulásig, avagy nincs farsang a Duna utcán diákbál nélkül

Míg kint nagykabátba bújva óvtuk magunkat a téli hideg ellen, január 30-án a Dancehaus küszöbét átlépve egy igazi tengerparti bulin találhatta magát az összes mulatni vágyó vendég, szám szerint 205.

Bár forró homokot és hullámzó tengert a szervező harmadikos csapatnak nem sikerült biztosítania, vérpezsdítő dallamokból nem volt hiány, így a szinte hiánytalanul jelen lévő gimnazistáink és tanáraik, tánccipőiket a legkevésbé sem kímélve, legalább egy estére félretehették összes kötelezettségüket, hogy egy fergetegeset mulassanak.

Hogy minél tovább rophassuk, a vendégek érkezését délután négy órától vártuk, így fél ötre már tele is volt a bálterem. Miután az igazi profizmussal felvértezett két konferansziénk, Balogh Noémi (III. B) és Szatmáry Dávid (III. A) üdvözölték a mulatni vágyó vendégsereget, iskolánk igazgatónője, Morvay Katalin ünnepélyes köszöntőjét követően hivatalosan is kezdetét vehette a buli. A szervező harmadikosok bámulatos latin-amerikai nyitótánca percek alatt feltüzelte a hangulatot, a táncparkett szinte azonnal megtelt, és ez bizony az idő előrehaladtával sem változott.

Az ízletes vacsorát követően minden szempár az egyes osztályok bálkirály- és bálkirálynőjelöltjeire szegeződött, akik elkápráztattak minket tánctudásukkal – a korona idén Fehér Hanna (III. A) és Bugár Márton (III. B) fejére került.

A hagyományos báli programpontok közül nem maradhatott ki az Év sportolója díj átadása sem: itt is gratulálunk Balogh Noéminek és a negyedikes Pokorny Raphaelnek. A Borka tanár úr által az idegenül hangzó „selfie” szó magyarítására meghirdetett tavalyi tréfás nyelvújító pályázat folytatása is díjátadással zárult az idei bálon: megismertük a legötletesebb „magunkép”-ek, illetve „sebáčik”-ok készítőit, ők a tanár úrral majd egy hangulatos belvárosi teázással ünnepelhetik a kreativitásukat.

A szó szoros értelmében izzasztó tánckörök közt gazdájára lelt a több mint 60 tomboladíj is – köztük a minden diák által olyannyira áhított igazgatói szabadnap. Miután az utolsó díjat is kisorsoltuk, nem volt más hátra, mint táncolni bolondulásig, azaz este 11-ig, amikor is tengerparti bulink sajnos véget ért.

Reméljük, mindenki egy hatalmasat szórakozott, és elegendő energiát gyűjtött az előttünk álló második félévhez. Hajrá, Duna utca, a táncparkett után immár az iskolapadokban!

Szabó Andrea osztályfőnök