Selyések a zene házában

Selyések a zene házában

Ha egy izgalmas zenemű épületté változna, alighanem olyan lenne, mint a budapesti Magyar Zene Háza. Csupa váratlan fordulat, ötlet, energia, összhang. A komáromi Selye János Gimnázium I.C és I.B osztálya ezt testközelből is megtapasztalhatta, ugyanis áprilisban egynapos tanulmányi kiránduláson vehettek részt Budapesten.

A teret bámulatos fényhatások uralják, a falombok túlnőnek a házon, a természet az épület részévé válik. Olyan az egész, mint egy élő organizmus. Ez az épület lélegzik… Maga az épület is felér egy műalkotással. Sokan el is gondolkodtunk azon, Fudzsimoto Szószuke építész hatására, hogy a jövőben mi is a zene házához hasonló épületeket tervezzünk Komáromban, például az algebra házát vagy az atomfizika pavilonját.

A csoport nemcsak a csodálatos épületben gyönyörködhetett, hanem az interaktív kiállítást is megtekinthette. Nincs olyan ember, akire ne hatna a zene, hiszen már a szívritmus vagy a vérkeringés is zeneként képes hatni, nem beszélve a természet hangjairól, melyekbe a csoport is belehallgathatott, de hallottunk népzenét, mennyei angyalkórust, klasszikus zenét, rockot, sőt bizonyos ritmusok megszólaltatását magunk is kipróbálhattuk. A kiállítás célja nyilvánvalóan az volt, hogy ne csak megismerjük a zenét, ne csak élvezzük, hanem mindennapi életünk részévé tegyük.

Akit a zene ritmusa nem pörgetett fel eléggé, azt elragadta a mozgás lendülete kirándulásunk másik helyszínén, a SuperFly trambulinparkban. Adrenalinkalanddal felérő trambulinpályán találtuk magunkat, volt, aki ugráló mókusnak érezhette itt magát vagy szabadeső fémgolyónak. Óvodáskorunk ugrálóparkjai itt felnőtt változatban jelentek meg, úgyhogy bizonyos értelemben nosztalgiautazásban is részünk volt. Fantasztikus élménnyel töltött el bennünket, ahogy a sport és kreativitás találkozott. „Most csap össze Nagykeszi és Bogyarét” – hallottam a hátam mögött, és izgatottan nézhettem, ahogy habszivacs dárdával fergeteges párbaj zajlik a szemem előtt.

ujszo

„Tesókám, mi lehet a széles föld felett, szebb dolog a plázánál?” – írta Balassi nyomán Lackfi János, és mi a költő szavaihoz híven fel is kerestük a Westendet. A közel egyórás buszút visszafelé is szinte egy szempillantás alatt eltelt. Köszönjük Tóth Éva és Vlahy Anita tanárnőknek a szervezést és felügyeletet. Reméljük, még sok ilyen tartalmas és felüdítő tanulmányi kirándulásban lesz részünk.

Csehy Flóra, I.C

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa az ujszo.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?