A múlt és a jelen találkozása Lengyelországban

Az első megálló az auschwitz-birkenaui koncentrációs tábor volt, mely a legnagyobb német megsemmisítő táborként működött a II. világháború alatt. Először az adminisztratív központot látogattuk meg, melynek bejáratán a mindenki számára ismerős felirat állt: ,,Arbeit macht frei” (,,A munka szabaddá tesz”). Rengeteg információt megtudtunk kísérőnktől, és miközben a barakkok között járkáltunk, az járt a fejünkben, miként lehet az, hogy ezt a 20. században ember művelte emberrel. A nagyjából öt kilométerre lévő Birkenaut is bejártuk, ez volt az a hely, ahol több százezer embert tartottak fogva, és több mint egymillió embert megöltek, többségében zsidókat.

Nekem az egész kirándulás során a kassai születésű Edith Eva Eger, volt auschwitzi fogoly szavai jártak a fejemben: ,,Nem szeretném, ha a történetemet olvasók arra gondolnának: »Lehetetlen, hogy az én szenvedésemet az övéhez mérjem.« Azt szeretném, hogy aki meghallja a történetemet, azt gondolja: »Ha ő meg tudta csinálni, nekem is sikerülni fog.«’’ A napunk további részét Krakkóban töltöttük, elfoglaltuk szállásunkat, majd a főtér felé vettük az irányt, amely valóban lélegzetelállító volt az esti órákban is.

Másnap izgatottan vártuk a városnézést. Először megnéztük az első egyetem épületét, a püspöki palotát, a krakkói Assisi Szent Ferenc-bazilikát, majd a Visztula mellett elterülő Wawel-domb lenyűgöző épületeit csodáltuk meg: a királyi palota, a székesegyház és a körülöttük elterülő parkok igazi gyöngyszemei a városnak. Személyes kedvencem a székesegyház volt, mely nemcsak gyönyörű, de a történelme is nagyon gazdag, itt koronázták meg a lengyel királyokat, például I. Ulászlót is.

A túránkat a főtéren folytattuk, amely a legnagyobb középkori főtér Európában. Megkóstoltuk a híres krakkói perecet, majd megtekintettük a gótikus Mária-templomot, amely a város és egész Lengyelország egyik leghíresebb műemléke. Krakkó főterén található a Posztócsarnok és a Szent Albert-templom is. A városnézést követően még élveztük kicsit Krakkó hangulatát, végül buszra szállva hazaindultunk. A kirándulás során rengeteg új információval gazdagodtunk, és nagyon remélem, egyszer még visszatérek Lengyelországba.

Pollák Zsófia, I.G