A Szepsi nyomába eredt az Ímely

A címvédő fölényesen nyerte mérkőzéseit, harminc lőtt gólja mellett csak a döntőben került egyszer a kapujába a labda. Duplázásával a háromszoros győztes Szepsi nyomába eredt. Sirgely Mátyás, a sorrendben hetedik bajnokság főszervezője válaszolt kérdéseimre.

A bajnoki trónra az Ímely telepedett le. Eredményei alapján idén kiemelkedett a mezőnyből. Játéka is kimagasló volt? 
Szervezői elfoglaltságom miatt csak a döntőben láttam játszani a győztes csapatot, de a többiek véleménye alapján bátran mondhatom, hogy rendkívül rendezett és összeszokott együttesről van szó. A pályakörülmények ellenére magas minőségi játékkal hódították el újfent a Felvidék bajnoka címet. 

Két korábbi bajnok találkozott a döntőben. A legelső, az Udvard és a címvédő Ímely. Miért nem az udvardiaknak sikerült a duplázás?
A döntőben nyílt küzdelemre számítottunk a mezőny tényleg legjobb két csapata között. A kispályás foci minden szépségét felvonultatták, de már az első félidőben megmutatkozott a címvédő játékereje, és fölényes, 4:0-ás előnnyel zárta a játékrészt. A folytatásban viszonylag kevés idő állt az Udvard rendelkezésére, tizenkét perc alatt kellett volna megfordítania a mérkőzést, ami nem sikerült. Így vándorolt a serleg újra az ímelyi és nem az udvardi csapathoz. 

A háromszoros bajnok Szepsi már a csoportban elvérzett. Velük mi történt? 
A gárda játékosaként elmondhatom, hogy akadt egy-két gondunk a játékoskeret összeállításával, mivel a különböző sérülések – egy közvetlenül az első mérkőzés előtt történt – nehezítették meg idei szereplésünket. Ugyanakkor azt tapasztaljuk, hogy az ellenfelek is évről évre nagyobb játékerőt képviselnek. Ezt az is bizonyítja, hogy háromszoros bajnokként is egyre nehezebben tudjuk leküzdeni a csoportmérkőzések akadályait. 

Idén 32 csapat nevezett, végül 29 lépett pályára. Tavaly 45 induló volt. Mivel magyarázható ez a visszaesés? Kevésbé vonzó a bajnokság? 
A visszaesést valószínűleg a kétnapos lebonyolítási rendszer eredményezte. Az idei bajnokság hosszú hétvégén zajlott, a pénteki ünnepnapon volt a selejtező Martoson, három csapat a torna előtti napokban jelezte a szervezőknek, hogy mégsem vesz részt a selejtezőn. Maga a bajnokság még mindig vonzó a csapatok számára, csupán a lebonyolítási módon és a játékkörülményeken kell változtatnunk ahhoz, hogy minél szélesebb kört tudjunk megszólítani a Felvidéken. A martosi selejtezőnek szerintem csak akkor van jövője, ha ott felépül a második műfüves pálya is, amivel sokkal kedvezőbb körülményeket teremthetnénk a részt vevő csapatoknak. 

Mi lesz azokkal, akik saját régiójukban akarnak selejtezőt játszani?
Mind a Famero Ligának, mind a Nógrád és Gömör régiónak megvan a létjogosultsága. idén is náluk zajlott a selejtező. Más térségekben ez már nem menne, mert legtöbb helyen kevés a csapat. Ezért próbálkoztunk azzal, hogy egy helyre. Martosra vigyük a selejtezőt, hogy egységesebb legyen. Csak kiütközött, hogy az indulók hetven százaléka Nyugat-Szlovákiából volt. Más, keletibb térségekből csak Szepsi, Péder és Debrőd csatlakozott. Nyugati túltengés volt a mezőnyben, a keletieknek nem kedvez a martosi selejtező, ezért a jövőben két sávban zajlana a döntő előtti csatározás. Az egyik zóna a Nagyszelmenctől Gömörig, a másik Gömörtől nyugatra terjedne. Mindkét csoportban egy torna döntene a továbbjutókról. Ebben a lebonyolításban látok potenciált. Inkább e felé hajlok. Ha ez megvalósul, akkor a martosi selejtező jövőre elmaradna.

Lesz tehát VIII. Felvidéki Labdarúgó-bajnokság is?
Nem hagyjuk abba. Igaz, idén csak 32 csapat jelentkezett, de ez így is elég sok. Próbáljuk jobban lefedni a magyarok lakta térséget. Idén nem kedvezett a lebonyolítási mód, ami a jelentkezésen és a részvételen is megmutatkozott. Reménykedem, hogy jövőre, ha a felvázolt két selejtezőcsoportban kezdünk, akkor újra bővül az indulók létszáma.