Dacia Logan 0.9 TCe – értelmes kompromisszum

ÚJ SZÓ-TESZT

A Logant nemegyszer gúnyolják a szakújságírók, de a laikusok is. Az egyhetes tesztelés során is több embertől hallottam: „Hát ez meg már mi?” De ismernek más olyan autót, amelyben 10 000 euró határán alacsonyabb középkategóriájú autókból megszokott utasteret találnának, 510 literes kofferrel, navigációval, légkondicionálóval, tempomattal, parkolóradarral és modern benzines turbómotorral?

Két lépés előre,

de mennyi hátra?

A Logan semmire sem játszik, mintha tudatosítaná, hol van a helye, és ez így van rendjén. A szedánok közül, mint a Peugeot 301, Renault Fluence vagy Škoda Rapid a legolcsóbb. Alapára 6500 euró. Csak az érdekesség kedvéért jegyzem meg, hogy ez kétszer kevesebb, mint a Škoda konkurens modellje. Igen, minőségben nem veheti fel vele a versenyt, másrészt nem is olyan rossz.

A második generáció méretei gyakorlatilag nem változtak, inkább a dizájn az, amin megdolgoztak. Az utastér is megváltozott. Tény, hogy az olcsóbb műanyagtól most sem sikerült megválni, de azért legalább nem kelt olyan „olcsó” benyomást, valamivel több a szeretnivaló részlet is az autóban. Egy szó mint száz, a kocsi már nem olyan unalmas, bár sok része, például az olcsó kárpitozás elárulja, hogy a tervezőknek elsősorban spórolniuk kell, s nem ereszthetik annyira el a fantáziájukat.

Nagy előnye a tágas utastér, a hátul utazók is kényelmesen ellesznek. Az ülésektől túl nagy kényelmet ne várjanak – a hátsók inkább kárpitozott padra, mintsem autóülésekre hasonlítanak.

Újdonság, hogy a sofőr ülése már magasságban is állítható, másrészt ezzel sem mennek sokra, mivel a volán elhelyezése nem igazán praktikus, s szintén csak magasságban állítható, így olyan ideális és kényelmes pozíciót, mint a modern autókban, hiába fognak keresni.

A spórolásnak tudható be az is, hogy az elülső ablakok elektromos vezérlésére szolgáló gombok nem az ajtókra, hanem a középkonzolra kerültek, a hátsó ablakokat a két elülső ülés között található gombokkal irányíthatják. A műszerfalon található vezérlési gombok elhelyezését egyébként nem lehet kifogásolni, minden a helyén van, az egyes funkciók kezelése is egyszerű. Már csak a kijelzők narancssárga színe hat egy kicsit bugyután.

Elképesztő árak

Amivel a Logan meglepetést okozott, az a felszerelés. A négy, szériában gyártott légzsák mellé automatikusan ESP-t is kapnak, amit még a Renault Fluence alapváltozatában is hiába keresnének. Az Arctica felszerelés része a volán alól vezérelhető rádió USB-csatlakozással, légkondicionáló, vagy egy „elektronikus csomag” az ablakok és a visszapillantó tükrök vezérlésére.

A legnagyobb meglepetés viszont az érintőképernyős multimédiás navigációs rendszer, melynek ára – s most kapaszkodjanak – 230 euró. Ha teljes európai térképcsomagot akarnak, csupán 119 euróval kell többet fizetni. Itt is van egy „de”, mégpedig az, hogy ehhez a konfigurációhoz már nem rendelhető a CD-mechanika. Az egész rendszer egyébként roppant egyszerűen működik, a grafikája is egyszerűbb, de abszolút elégséges. Ennyi pénzért bármikor megvásárolnám.

Először nyílik lehetőség arra is, hogy a Loganhoz tempomatot is vásároljanak, korábban hátsó parkolóradarok, de bőrrel bevont volán és sebességváltó vásárlására sem volt lehetőség. Szimbolikus 50 euróért pótkereket is vehetnek. Amit különösen értékelek, hogy ezek a pluszkiegészítések különösebben nem változtatnak az autó árán, egy jól felszerelt Loganhoz simán hozzájutnak tízezer euróért.

Néha azért cserben hagy

Ami a motort illeti, az öreg négyhengeres 1.6i-t egy ultramodern háromhengeres 0,9 TCe váltotta fel. 1500 fordulatszámig kicsit lomha, s eltart egy ideig, míg felébred. Ha gyorsan akarok elhajtani egy keresztezésről, s nem találom el, milyen fordulatszámon kell időben váltani, akkor a Logan mintha elutasítaná az együttműködést. Akkor is bemondhatja az unalmast, ha túl korán sorolom be a magasabb sebességi fokozatot. Ilyenkor is mintha holtponton járna a motor, s padlógázzal imádkozva várok valamiféle reakciót a motortól, ami vészhelyzetben nem éppen kellemes érzés.

Városban a Logan takarékos Eco üzemmódban 8,2 liter üzemanyagot kért, városon kívül – az autópályákat beleértve – a fogyasztás 6,4 literre csökkent 100 kilométeren.

Jó hír, hogy az új Logan alvázát speciálisan a kelet- és dél-európai rossz úthálózatokra fejlesztették ki. A járgány ezért jól megbirkózik a tönkretett szlovákiai utakkal. Lényegesen jobban elnyeli az út egyenetlenségeit, mint elődje, ráadásul az alváz hangszigetelése is minőségi. Sajnos az aerodinamikus zajt már nem sikerült ilyen jól kiszűrni, így 120 km/órás sebességnél aránylag nagy zaj van a kocsiban.

Összegezve és aláhúzva

Az új Dacia Logan kétségkívül a kompromisszumok autója. A Dacia szerencsére az előző generációhoz képest jobb arányt talált a szükséges spórolás és a normális autó között. A Logan hibái tűrhetőek, ugyanis ebben az esetben mindenre gyógyír az autó ára, amely azért, amit kínál, igazán nem ismer konkurenciát. (dem)