A francia film derűs mosolya

TALLÓSI BÉLA

Drámai színészként kimagasló alakítást Jean-Luc Godard emlékezetes, 1960-as Kifulladásig című romantikus drámájában nyújtott, komikusi vénáját pedig egy sor, mára klasszikussá vált vígjátékban, kalandfilmben és akcióvígjátékban kamatoztatta.

Bár a szülei is művészek voltak – szicíliai származású édesapja szobrász, édesanyja pedig festő – kezdetben úgy tűnt, őt nem a szépérzék vezérli majd a pályaválasztás során. A sport vonzotta, a foci és a boksz, mindkettőben ki is próbálta magát, de egy betegség eltérítette a sportarénáktól. Energikusságát, robbanékonyságát, mozgékonyságát később színészként kitűnően tudta kamatoztatni. Bár, harmadszorra vették csak fel a színészképzőbe, ráadásul azzal az aggállyal, hogy az ő fizimiskájával sok sikert nem remélhet a női nézők körében. Az élet és a karrierje nem ezt igazolta. Pályája több mint ígéretesen indult, első jelentősebb mozis alakításában, a Légy szép és tartsd a szád című filmben Alain Delon partnere lehetett. Utána jelentős új hullámos rendezők kínáltak neki szerepet a kor emberi és szociális viszonyait boncolgató alkotásaikban, játszott a Csalók és a Kettős küldetésben című drámákban, továbbá a Menekülésre ítélve című krimiben, amely egyike a 60-as évek meghatározó gengszterfilmjeinek. Az igazi kiugrást azonban Godard Kifulladásig című mozija hozta meg számára. Bűnözőt alakít, aki Párizsba menekül, hogy szerelme, egy amerikai lány oltalmában találjon menedéket. A lány azonban elárulja. Mint ahogy Belmondo is „elárulta”, legalábbis egy időre hátat fordított a francia új hullámnak, az olasz neorealizmus miatt. Vittorio de Sica rendező Alberto Moravia műve alapján forgatott Egy asszony meg a lánya című filmjében alakított jelentős szerepet Sophia Loren oldalán. Azután, hogy kipróbálta a filmezést Gina Lollobrigida és Claudia Cardinale partnereként is, visszatért a francia filmbe, s újra forgatott Godard-ral. A 60-as évek vége felé azonban – a Cartouche című kosztümös kalandfilm sikerén felbuzdulva – egyre inkább eltávolodott ettől a vonaltól a közönségfilm felé. Nem annyira a lelke, mint testi adottságai kerültek előtérbe, szinte ficánkolt az akciódús vígjátékokban. Köztudott volt, hogy kaszkadőr nélkül dolgozott, a legnyaktörőbb jeleneteket is maga oldotta meg. Olyan hallatlan népszerűségre tett szert, hogy műfaj lett, a televíziók és a mozik műsorán szereplő humoros alkotásait már csak Belmondo-filmként emlegették – valamennyi az ő lefegyverző széles mosolyára és bokszoló múltjából kamatoztatott akrobatikájára épült, a hősre, aki mindent megold. A „sportos sztár” népszerűsége a mai napig töretlen. És a derűjét sem veszítette el, noha idősebb korában nem kerülték el a betegségek. Kezelték szívpanaszokkal, volt combnyaktörése és agyvérzése is. Több díjat kapott, egyebek közt a francia César-díjat. Szlovákiában az ArfFilmFest fesztivál vendége volt. Ezt jelzi névjegytáblája a trencsénteplici hírességek hídján.