(El)fogy a vajdasági magyarság

VÍGI ZOLTÁN

A 2011-es szerbiai népszámlás 2012 végén nyilvánosságra hozott adatai szerint 253 899 magyar él Szerbiában. A 2002-es népszámláshoz képest 39 400-zal csökkent a magyarok lélekszáma. Vajdasági viszonylatban ez egy kisvárosnyi magyar. Lesújtó, de nem meglepő adatok. Több évtizede fogy a vajdasági magyarság, a népszámlálás csak alátámasztotta a szociológusok feltevéseit. A folyamatos asszimiláció, az elvándorlás, Szerbia gazdasági és politikai helyzetének eredménye ez, aminek következményeit talán még nem is lehet pontosan megfogalmazni.

Mindenképp vissza kell tekintenünk a 90-es évek fegyveres konfliktusaira is, majd az 1999-es NATO-bombázás következményeire. Az akkor teljesen szétzilált ország semmilyen kilátást nem nyújtott. Akik úgy érezték, hogy itt boldogulásuk bizony nem lesz, fogták a sátorfájukat és megindultak a nagyvilágba. Mondanom sem kell, nagy részük nem fog már hazajönni. Ez az a generáció, amelynek gyerekei lassan felcseperednek, de valahol máshol. Így lett nagyon sok szerbiainak egyik napról a másikra kanadai, ausztráliai, németországi, svédországi rokona. Természetesen nem csak a magyarokra vonatkozott ez. Országos szinten 4,15 százalékkal csökkent a lakosság száma, jelenleg 7,18 millióan élnek Szerbiában .

A Vajdaságban a 90-es évek menekülthulláma után – amikor Horvátországból és Boszniából tömegesen érkeztek szerbek, sok helyütt megbontva az adott település nemzetiségi összetételét – most ritka az a város, ahol nem csökkent a lélekszám. Egyedül a tartomány fővárosa, Újvidék növekszik látványosan, néhány nagyobb város „tartja a szintet”, de egyre több a szellemfalu. Körülbelül ezer olyan település van, amelynek száznál kevesebb a lakosa, minden negyedik falut a kihalás fenyeget.

Amikor a vajdasági magyarok jövőképéről beszélünk, egy dolgot nem hagyhatunk szó nélkül. Az, hogy az oktatás a megmaradás záloga, nem vitás. Szabadkán viszont hétköznapinak számít, hogy a magyar középiskolás angolul beszél szerb társához. Ha egyáltalán kommunikálnak. Nem arról van szó, hogy az angoltudásukat tökéletesítik, hanem nagyon sok magyar középiskolásnak, egyetemistának gondot okoz az államnyelv elsajátítása. Ezeknek a gyerekeknek maholnap piacképes szakemberekké kellene válniuk. Sokuknak ez nem sikerül(t) itthon, így nem csoda, hogy egyre több vajdasági magyar fiatal dolgozik világjáró hajókon, amerikai gyorsétkezdékben vagy éppen alaszkai halfeldolgozó üzemben.

A vajdasági magyar politikum feladata lenne tenni azért, hogy azok a gyerekek, akik itthon vannak, teljes jogú tagjai legyenek a közösségüknek, itt maradjanak, idővel gyereket vállaljanak. Megengedhetetlen, hogy a magyar fiatalok ne beszéljenek szerbül. Gazdaságilag is luxusnak számít nem élni azzal a lehetőséggel, hogy a magyarok kulturálisan és nyelvileg is kötődnek mindkét országhoz, de emberileg sem tesz jót az egynyelvűség ebben a közegekben, a bezártság érzetét, kisebbségérzetet kelt. Amíg nem érzik igazán sajátjuknak ezt a közeget a fiatalok, amíg kérdés, melyik országban tanuljanak tovább, hol vállalhatnak munkát, addig nem kell csodálkozni a magyarság számának ilyen alakulásán. Se most, se tíz év múlva.

A szerző vajdasági újságíró