A közös alkotás katartikus élménye

Zenei élményműhely részesei lehettek a közelmúltban az ipolysági Szondy György Gimnáziumban a helyi Bartók Béla Ifjúsági Vegyes Kar és a baráti Valašské Meziřičí-i František Palacký Gimnázium Basové G diákkórusának tagjai. A kórusimprovizációs kalandra közös, zsinagógabeli koncertjük tette fel a koronát.

A szlovákiai középiskolák tantárgyai között sajnos nem szerepel a zene. Ezt a hiányt részben pótolhatja a karének. A kórustagok a próbákon nemcsak a zenetörténetben szerezhetnek jártasságot, hanem fejleszthetik énektechnikájukat, ritmusérzéküket, sőt, együttműködési készségüket is.

Az ipolysági Szondy György Gimnáziumban 27 éve tevékenykedik diákkórus, mely 2011-ben felvette a Bartók Béla Ifjúsági Vegyes Kar nevet. Az iskolai és városi rendezvényeken kívül rendszeresen fellép baráti iskolák eseményein, eleget tesz alkalmi meghívásoknak, és megméretteti magát a Csengő Énekszó országos kórusversenyen is. Az idei tanév a kórus számára zenei programban igencsak gazdagnak bizonyult, hiszen vendégszerepelt Kolozsváron és Balassagyarmaton, a koranyár pedig újabb izgalmas eseményt hozott: az iskola zenei élményműhelyt szervezett, melyre meghívta a Valašské Meziřičí-i František Palacký Gimnázium Basové G diákkórusát. A két énekkarnak ez volt a harmadik találkozása, ugyanis 2011-ben a Basové G részt vett a Bartók Béla Ifjúsági Vegyes Kar megalakulásának 20. évfordulójára szervezett jubileumi hangversenyen, 2016-ban pedig Valašské Meziřičíben adtak közös jótékonysági koncertet.

A Kórusimprovizáció workshopot június 7-én Tóth Árpád karnagy, zeneszerző, zeneteoretikus, a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem oktatója tartotta a Szondy György Gimnázium audiovizuális termében. A kórusimprovizáció sajátos kísérleti módszertanra épül, mely az énekesnek jóval nagyobb szabadságot nyújt a hagyományos karéneklési lehetőségekhez mérten, ugyanakkor az egyéni törekvések belesimulnak a közös dallam- és ritmusvezetésbe, s mindez különleges, lekottázhatatlan hangzást eredményez. Tóth Árpád rendkívül intenzív, játékos, elegánsan szellemes foglalkozása mély benyomást tett a cseh és a magyar diákokra, lelkesen tanulták a jórészt afrikai zenéből származó harmóniákat és ritmusképleteket, a nyelvi hidat az angol jelentette.

Az élményműhely ötletgazdája, az ipolysági diákkórus vezetője, Béres Gábor kivételes jelentőségűnek tartja a rendezvényt, egyrészt azért, mert a fiataloknak szükségük van újabb és újabb inspirációkra, a tradíciókat termékenyen megmozgató kihívásokra, melyek értelmet adnak a sokszor fáradságos próbafolyamatnak, emellett nyitottságra, rugalmasságra serkentik az ifjú énekeseket. Ráadásul a baráti iskolák közös rendezvényei általában sport- vagy tanulmányi versenyek, a versengés nyomán kialakult rangsorolás pedig gyakran csalódást okozhat. A kórusimprovizációs módszer alapelve viszont a közös játék és tanulás, az interakció, az empátia, az együtt alkotás élménye, ami végig érzékelhető volt az egész délelőtti program felfokozott hangulatában.

A kórusimprovizációs zenei kalandot egy remek koncert követte a Menora Saag Centrum Artisban, vagyis a zsinagógában. A Bartók Béla Ifjúsági Vegyes Kar az idei tanévben tanult kórusművekből adott ízelítőt: reneszánsz madrigál, barokk kánon, héber dallamok és magyar népdalfeldolgozások csendültek fel Béres Gábor vezényletével, Somló Tamás és Miroslav Zajac zongorajátékával. A Basové G kórus karnagya, Jana Krcháková is változatos műsort állított össze az ipolysági hangversenyre: különböző korok és zenei műfajok váltották egymást, spanyol, angol, héber, cseh, szuahéli nyelvű művek közvetítettek különleges zenei csemegét, nagyszerű szólisták és hangszeres kísérők bizonyították tehetségüket. A koncert végén a két kórus együtt énekelte Henry Purcell By the Waters of Babylon kezdetű kánonját, amit a délelőtti workshopon tanultak meg. A szépszámú értő közönség a hangverseny közben többször is vastapssal hálálta meg a diákkórusok nyújtotta esztétikai élményt.

A Kisebbségi Kulturális Alap támogatásával megvalósult kórusimprovizációs projekt eredményesnek bizonyult, hiszen lehetőséget adott a kultúrák találkozására, a közös alkotás katartikus élményére, a művészeti csoportok kapcsolatának elmélyítésére. Maradandó emléket jelent az ifjú énekeseknek és az ipolysági kóruszene-rajongóknak egyaránt.