Hol van az alsó határ?

Lehet vitatkozni azon, hogy melyik munkanélküliségi adat a valóban fontos, a kormány által hangsúlyozott 9,89 százalék, amely az azonnal rendelkezésre álló munkanélkülieket jelenti, vagy a 10,6 százalék, amelybe beleszámítanak azok is, akik közmunkát végeznek. Vagy esetleg a 11,69 százalék, amelybe beletartoznak még a betegek, az átképzésen levők, vagyis mindenki, aki szerepel a hivatal nyilvántartásában – összesen mintegy 317 ezer ember. 

A lényeg, hogy a munkanélküliség csökken, sőt vannak olyan járások, ahol több száz munkahelyet nem tudnak betölteni helyi munkaerővel, mert gyakorlatilag már mindenki dolgozik, aki akar. Mint például a Galántai járásban, ahol 4,6 százalékos a teljes munkanélküliség, és jelenleg is több mint ezer betöltetlen állást tartanak nyilván.
A kérdés az, hogy meddig és milyen ütemben csökken a munkanélküliek aránya. A legnagyobb probléma ugyanis nem a teljes szám – bár még a 317 ezer fő is viszonylag magas –, hanem az, hogy több mint 165 ezer embernek minimum egy éve, 71 ezer embernek pedig 4 vagy több éve nincs munkája. Akiknek négy vagy több éve semmilyen rendes állásuk nem volt, azokon valószínűleg nem segít a negyedik autógyár, sőt nem segítene az ötödik vagy a tizedik sem, mivel nincs megfelelő képzettségük.

És feltehetően nincsenek meg a készségeik sem ahhoz, hogy akár egy egyszerű szalagmunkához szükséges képzést elvégezzenek. A munkanélkülieknek ez a csoportja feltehetően nagymértékben fedi az alapiskolát sem végzett (közel 17 ezer), illetve a csak alapfokú végzettséggel rendelkező (további 78 ezer) munkanélküli csoportját. Sokan közülük már azt az alapvető követelményt sem tudnák teljesíteni, hogy rendszeresen, pontos időre munkába járjanak.
Ők azok, akik a munkaadóknak sem kellenek, inkább vállalják azt, hogy külföldről – például Romániából – hoznak be jóval motiváltabb és a szlovákiainál olcsóbb munkaerőt.

A munkanélküliség tehát a közeljövőben is apadozhat még, de most már ideje lenne, hogy a szociális kormányzat erre a 165 ezer fős csoportra, ezen belül is a leghosszabb ideje állástalan, legalacsonyabb képesítéssel rendelkezők több tízezres csoportjára összpontosítson. A hagyományos módszerekkel – munkahelyteremtés, átképzések, beruházások – a munkanélküliség még egy-két százalékponttal csökkenthető, de aztán elérjük azt a 2008 előtti szintet, ahonnan már csak az említett csoport foglalkoztatásával lehet tovább mozdulni.  A miniszter ugyan arról is beszélt, hogy a szociális vállalat lehet a megoldás erre, a baj az, hogy ilyen kísérlet már volt. Ján Richter miniszter párttársa, Viera Tomanová próbálkozott ezzel, de csak annyit ért el, hogy a Smerhez közeli „szociális vállalkozók” jártak jól, és a kétes ügyek miatt az unió leállította a finanszírozást: a projekt megbukott. Most nem ártana körültekintőbben eljárni, a célcsoportnak nem a Smer-közeli vállalkozókat tekinteni, hanem a valóban rászoruló több tízezres tömeget.