Ne töröljék el a magyarokat Szlovákia térképéről

A kettős nemzetiség, melyet a népszámlálás kapcsán a multikulturalizmust hirdetők megpróbálnak ránk erőltetni, csalóka, mint a szirén éneke. Akik esetleg kevésbé járatosak a görök mitológiában, röviden kifejteném, hogy a szirének varázslatos teremtmények voltak, akik ellenállhatatlan hangjukkal az arra vitorlázó hajóst tőrbe csalták, majd felfalták. Valami hasonlót élnek át most a magyarok is Szlovákiában.

Martin Bútora nemrég megjelent cikkében ezt írta...“ a kettős nemzetiség erőszakmentes lehetőségként az otthon érzésével párosul. A hovatartozás vágyát jelenti, ahol biztonságot, kilátást találunk. És kölcsönös megértést “Első látásra ez egy kedves és ártalmatlan mondat, hasonlóan a szirének hangjához. Elvégre én is büszke magyar vagyok, egyben Szlovákia állampolgára. Jól érzem itt magam, szeretem ezt az országot. Martin Bútora azonban súlyos tévedésben van, ha azt gondolja, hogy a multikulturalizmus jelenti a gyógyszert a fájdalmainkra. Épp ellenkezőleg.

Pont a nemzetiséghez, nemzethez való hovatartozás fontosságának elbagatelizálása, melyet az elmúlt 12 évben főleg a szlovák-magyar vegyespárt képviselői hangsúlyoztak, súlyosbították a problémáinkat. Az önkéntes asszimiláció elve az egyik okozója annak, hogy az elmúlt 30 évben a magyarság száma Szlovákiában jelentősen visszaesett. Az 1991-es 10,8 százalékról 2011-ben 8,5 százalékra. Végeredményen épp a multikulturalizmus elvének erőltetése az egyik okozója annak, hogy a magyar közösségnek pártszinten már 11 éve nincs parlamenti képviselete.

Martin Bútora téved abban is, hogy a szlovákiai magyarság politikai megosztottságát előnynek értékeli. Példaként a 90-es évek elejét hozza fel, és szavait a Független Magyar Kezdeményezés nevű marginális párttal támasztja alá, mely értelmiségiek szűk körének érdekeit képviselte és alig 2,29 százalékos választási eredményt ért el.

Tisztelt Bútora és Ravasz urak, valamint a többi multikulturalizmus támogató: Önök tévednek. Javaslataik csalókák, mint a szirének hangja. Saját maguk és a szlovák nacionalisták az egyedüliek, akiknek az igéző, csábító szavaik megfelelnek. A magyarok ugyanis továbbra is másodrendű állampolgárok, pont az önök polgári alapú, multikulturalizmust hirdető politikájuknak köszönhetően. Miért nem vállalta fel senki Önök közül, akik annyira hirdetik a polgári társadalmat, az Alkotmány preambulumának megváltoztatását, ahol a szlovák nemzetállam építésének elve van lefektetve? Csak nem azért, mert megfelel önöknek a „Mi, a szlovák nemzet...együtt a Szlovák Köztársaság területén élő nemzetiségi kisebbségek és etnikai csoportok tagjaival“ megfogalmazás?

A nyitott társadalom támogatóinak, a polgári elv hangoztatóinak nem lenne elfogadhatóbb a „Mi, Szlovákia állampolgárai...“ megfogalmazás? Miért nem tettek soha kísérletet sem a történelmi sérelmek enyhítésére, például a ma is érvényes, Szlovák Nemzeti Tanács 1945. augusztus 23-i, 104. számú rendeletének következményeként, melynek félelmetes címe így szól: „A németek, magyarok, valamint a szlovák nemzet árulóinak és ellenségeinek mezőgazdasági tulajdonának elkobzása és gyors szétosztása?“

Miért nem kezdeményezték soha a szlovákiai magyarok szimbolikus kártalanítását parlamenti határozattal, mint amilyet – helyesen – 1990-ben a zsidók, és 1991-ben a németekkel kapcsolatban is elfogadtak?

De nemcsak történelmi és alkotmányos jogsértésekről beszélünk. Királyhelmec, vagy Rozsnyó minden lakosa el tudná mondani, mennyire lelassult ezeknek a régióknak a gazdasági fejlődése az elmúlt 20 évben, amikor a közúti infrastruktúra, munkahelyteremtés, állami befektetések, szolgáltatásbővítés mellett a lakosság immár a jobb jövőbe vetett hitét is elvesztette.

Az identitással kapcsolatos vita nem az üres szólamokról szól, melyeket valahol Pozsonyban, meleg irodákban írnak és legfeljebb egyes szociológusoknak jelentenek remek tanulmányozási lehetőséget. Ez a nemzeti önazonosságtudatról, nemzeti büszkeségről, a közösséghez való tartozásról szól. Az elmúlt években a multikulturalizmust hirdetők felelősségéből e téma a földön hevert. A szlovák parlament magyar nemzetiségű képviselőjeként azonban továbbra is ragaszkodom hozzá.