Napjaink hobbija a fogyókúra

Elcsépeltnek tűnhet a megállapítás: a túlsúly és az elhízás nem csupán kozmetikai probléma, nem kizárólag azért érdemes súlyunkat csökkenteni, mert a tükör nem olyan képet mutat, amilyet várunk. Persze a fogyókúrázók többségénél ez a legfőbb ok. Ez vezethet az olyan kórképekhez, mint a bulímia vagy az anorexia, melyek legalább olyan súlyos következményekkel járhatnak, mint a túlsúly vagy a kóros elhízás. Ezért ne csak tetszeni akarjunk, legyünk egészségesek is! Átfogó testsúlykarbantartással a elhízás egészségügyi következményeinek többsége megelőzhető. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy az átfogó testsúlykarbantartás alapvető eleme a mértékletesség, az egészséges táplálkozás és a rendszeres fizikai aktivitás, ami nem azonos a koplalással vagy izmaink állandó sanyargatásával.

SÚLYOS GONDOK

A túlsúly és az elhízás korunk legjelentősebb egészségügyi problémája; járványszerű terjedésével várhatóan a világ lakosságának egészségi állapotát befolyásoló fő tényezővé válik, megelőzve a fertőző betegségeket. Az elhízás jelenleg világszerte közel 300 millió felnőttet érint, de veszélyeztet minden korosztályt és társadalmi réteget. Az európai országokban a férfiak 10-20 százaléka, a nők 10-25 százaléka kövér, az USA-ban 127 millióan szenvednek túlsúlyban (a felnőttek 64,5 százaléka), Ausztráliában a férfiak 41 és a hölgyek 23 százaléka szintén. A szakértők feltételezik, hogy 2003-ban a nyugat-európai országokban és Észak-Amerikában félmillióan halnak bele a kóros túlsúly okozta szövődményekbe.

A túlsúly és az elhízás az energia bevitel és az energiafelhasználás közötti egyensúly zavara következtében lép fel. Az energiabevitel növekedése – ha nem követi fokozott energialeadás – zsírlerakódáshoz, magyarul elhízáshoz vezet. A bevitel azonos szintje mellett, az energialeadás csökkenését is óhatatlanul súlygyarapodás követi. Fontos látnunk, hogy az elhízás okai túlnyomórészt a helytelen életmódban és táplálkozásban keresendők, csupán kisebb részben valamilyen betegségben, genetikailag öröklött szabályozási zavarban. Ez a tény hangsúlyozza saját felelősségünket, a preventív szemlélet jelentőségét.

Az energiabevitel és az energiafelhasználás közti egyensúly felbomlásának számos oka lehet:

Öröklődés

Kor

Energiában gazdag táplálék gyakori bevitele

Mozgásszegény életmód

Ritkán fordul elő, hogy valamilyen endokrin (a belső elválasztású mirigyek rendszere, amely fő funkciója a hormonok termelése és véráramba juttatása) betegség következtében alakul ki a túlsúly vagy az elhízás.

A túlsúly és az elhízás meghatározása a testtömegindex – más néven a BMI (Body Mass Index) – alapján történik, amely a kilogrammban kifejezett testtömeg és a méterben mért testmagasság négyzetének a hányadosa. A derék-csípő arány, a bőrredő-mérés és a testzsír mértékének maghatározása szintén segít meghatározni az elhízás típusát.

ALMA VAGY KÖRTE

Az elhízás az esetek nagy részében nem az egyenletes súlygyarapodás következménye, kialakulása két részre osztható. A kezdeti szakaszt súlynyerő (dinamikus) fázisnak nevezzük, melyet a súlytartó (statikus) fázis követ. A súlygyarapodás megállítása a dinamikus fázisban könnyebb, mint a statikus fázisban a már rögzült, stabilizálódott testsúly csökkentése. Ha már a súlynyerő szakaszban megállítjuk a súlygyarapodást, akkor a kísérőbetegségek kialakulását és az életminőség romlását is megelőzhetjük.

Az elhízás a morfológia és az eltérő zsíreloszlás alapján két fő típusra osztható:

„alma” típus

„körte” típus

Az elkülönítés alapját az adja, hogy a hasra terjedő centrális „alma” elhízásban a belső szervek zsírtartalma megnő, a perifériás „körte” elhízásban a zsírszövet a csípőn, a combokon rakódik le elsősorban. Ez utóbbi típust gyakran kifejezetten a nőkre jellemző zsíreloszlásnak, míg az előbbit a férfiakra jellemző pocakosodásnak tartják. Ez az általánosítás azonban téves: felnőtt nők körében a centrális elhízás közel ugyanolyan arányban fordul elő, mint a férfiak esetében. Az elkülönítés azért különösen lényeges, mert a két típus más-más betegség kialakulására hajlamosít. Éppen ezért az elhízás jelentőségének pontos megállapításakor nem elegendő a testtömegindex meghatározása, hanem a derék-körfogat mérése, valamint a derék-csípő arány kiszámítása is szükséges.

Az elhízás számos kórfolyamat kiváltója, a szív- és érrendszeri betegségeknél egyenesen önálló kockázati tényező. A túlsúlyos embereknél a szívbetegség kétszer gyakoribb, mint a normál testsúlyúaknál, míg az elhízottaknál már háromszoros a kockázati tényező. A súlygyarapodás értelemszerűen jelentős terhet ró a szívre: a nagyobb testtömeg egyrészt bővebb vérellátást igényel, másrészt a zsírszövetet sűrűn behálózó erek nagyobb többletet jelentenek mind a felület, mind az egyes anyagok termelése szempontjából. Az elhízás kapcsán nem feledkezhetünk el a magasvérnyomás-betegségről (hipertónia) sem.

Néhány adat:

a hipertóniás betegek 77%-a egyben elhízott, számos adat bizonyítja az elhízás közvetlen hatását a hipertónia kialakulására

a cukorbetegek döntő többségét kitevő 2. típusú cukorbetegségben szenvedők 85%-a elhízott

a testsúly 10%-os növekedése férfiaknál 13%-kal, nők esetében 8%-kal emeli a koszorúér-betegség előfordulását

a posztmenopauzális emlőrák több mint 11%-ban az elhízás direkt következménye

hasonló mértékű a vastagbélrák kialakulására gyakorolt hatása is

A centrális, „alma” típusú elhízáshoz rendszerint magas vérnyomás, infarktus, agyvérzés, emelkedett vérzsírszint (koleszterin, triglicerid), 2-es típusú cukorbetegség társul. A perifériás vagy „körte” típusú elhízás elsősorban mozgásszervi és visszérbetegségek kialakulásának kockázatást növeli.

Bár mindvégig az elhízás egészségre káros következményeire figyelmeztettünk, érdemes szem előtt tartani, hogy a kóros soványság és a koplalás szintén káros a szervezetre. Azt sem szabad elfelejteni, hogy minden ember különböző, ami jót tesz az egyiknek, a másiknak akár rosszat is.

A túlsúly és az elhízás diagnózisának felállításához nem szükséges különösebb orvosi vizsgálat, annál is inkább, mert a látvány általában magáért beszél. Ha valaki még csak a „betegség” kezdeti, ún. súlynyerő fázisában van, akkor a már fentebb említett kezdeti tünetek segítenek azonosítani a problémát. Ha az orvos szükségesnek érzi, különféle vizsgálatokkal ellenőrizheti hogy a túlsúly hátterében nincs e endokrin betegség. A normális testsúly, valamint a túlsúly és az elhízás mértékének meghatározása a már ismertetett BMI, vagyis a testtömegindex és a derék-csípő arány kiszámítása révén lehetséges. Akinek súlyfeleslege van, az testtömegindexe szerint lehet túlsúlyos vagy elhízott:

Normális súly: ha a BMI 18,5-24,9 kg/m2

Túlsúly: ha a BMI 25-30 kg/m2

Elhízás: ha a BMI meghaladja a 30kg/m2-t.

Derék-csípő arány: A legalsó borda és a csípőízület közötti távolság közepén mért centiméterben kifejezett derék-körfogat értéke alkalmas arra, hogy az egészségi kockázat mértékére támpontot adjon. Amennyiben a derék-körfogat és a csípő-körfogat elosztásával kapott érték meghaladja nők esetében a 0,85-öt, férfiak esetében a 0,9-et, akkor centrális típusú elhízásról, és értelemszerűen fokozott kockázatról beszélünk. A pontatlan mérésekből azonban jelentős eltérések származhatnak, ezért minden esetben vessük össze eredményeinket a testtömegindex értékkel is! A testzsír tömegének meghatározása bőrredő-méréssel is történhet, melynek során rendszerint öt ponton megmérik a bőrredő vastagságát és megfelelő tapasztalati képlettel kiszámítják a testzsír mennyiségét. A testzsír mértékének meghatározása ezen kívül lehetséges például CT (számítógépes rétegröntgen) vagy MR (mágneses rezonancia) segítségével is.