Minden idők legjobb komáromi röplabdacsapata volt az idei

Az extraligában az elődöntők előtt ért véget a bajnokság. Hogyan reagált a csapat és a klubvezetés a rossz hírre?

Váratlanul ért bennünket, úgy, mint más sportolókat is. Bíztunk abban, hogy rövid távon megoldódnak a problémák, de sajnos ez nem valószínű. Most más dolgok, az emberi életek kerültek előtérbe, és ez mindent felül ír. Nagyszerű csapattá értek össze a játékosok, a teljesítményünk alapján a bajnoki cím egyik komoly esélyesei voltunk, de sajnos a munkát rajtunk kívül álló dolgok miatt nem tudtuk befejezni. Ennek ellenére nem vagyunk csalódottak.

Tekintsünk vissza a csapat teljesítményére az alapszakasztól az elődöntőig. A ligarajt után nehezen lendült játékba a neves játékosokból összeállt gárda.

A csapat felépítésénél két dolgot szerettünk volna elérni. Egyrészt tapasztalt, esetleg külföldet is megjárt szlovákiai játékosokat szerettünk volna szerződtetni, olyanokat, akik példaként szolgálhatnak a saját nevelésű fiataljaink számára is. A másik prioritás pedig a fiatalítás elve volt, melyet hazai, illetve komáromi játékosokkal szerettünk volna elérni. Azt tudtuk, hogy egy ilyen összetételű csapatnak időre van szüksége, ezért a rossz kezdés ellenére sem kételkedtünk abban, hogy ez a gárda sokkal többre képes.

Az alapszakasz második felében minőségi változás történt. Szép győzelmi sorozat következett, ami azt eredményezte, hogy a csapat felküzdötte magát a négyes elitcsoportba, ahol a bajnoki címre esélyes riválisokat is legyőztek Ogurčákék. Minek tulajdonítható ez a minőségi változás?

Klubunk vezetősége biztosította az edzőket és a játékosokat arról, hogy élvezik  bizalmukat, annak ellenére is, hogy sorozatosan veszítettünk meccseket, sok esetben igazán minimális különbséggel az ötödik szettben. Igyekeztünk a terhet levenni a vállukról, és pozitívan motiválni őket. A fiúk meghálálták ezt, és kezdtek felszabadultabban játszani, valamint csapatként működni.

Következett a bajnokság második fázisa, a rájátszás. A négytagú felsőházban a csapat az utolsó kulcsmérkőzésén a Svidníket is legyőzte otthonában, és az elitcsoport 3. helyét szerezte meg. Hogyan értékeli ezt?

Nagyon pozitívan, az utolsó pillanatban ugyan, de odaértünk a legjobb négy közé. Ez az eredmény már biztosította számunkra azt, hogy éremért fog játszani csapatunk. A bajnokság előrehaladtával magabiztosabb lett a játékunk, megvertük idegenben a privigyeieket és a kassaiakat is, tehát azokat a csapatokat, amelyek a tabella első két helyén álltak. Eszerint reális esélyünk volt akár a bajnoki cím megszerzésére is. 

A playoff-negyeddöntőben kettős győzelemmel búcsúztatták az eperjesieket...

A felkészülésünk zavartalan volt. A fiúk nagyon jó fizikai és pszichikai állapotban várták az elődöntőt, melyet Kassa ellen kellett volna megvívni. Nem szeretnék szerénytelennek tűnni, de nagy esélyünk lett volna a döntőbe jutáshoz. Kijelenthetjük, hogy az idei extraligás csapat volt minden idők legjobb komáromi csapata. Ezt értem nemcsak a játéktudásra, hanem a csapatszellemre, az összetartásra. Működött a kémia a játékosok között és működött a kémia a játékosok és a szurkolók között is. A szurkolók joggal színvonalas mérkőzéseket vártak, nemhiába, hisz az idei szezonban Szlovákiában Komáromban játszották az egyik legjobb röplabdát. Sajnáljuk, hogy a sors közbe szólt.

A bajnokság befejeződött, de a klubvezetésnek bizonyára gondolkodni kell azon is, milyen lesz a folytatás. Milyen elképzelései vannak a jövő tekintetében?

Az idei versenyévben elért eredmények tükrében optimistán nézünk a jövő évad elé. Az extraligás csapatunkkal szeretnénk folytatni az elkezdett munkát. Klubunk korrekt hozzáállásában, az aláírt szerződések betartásában lehet a biztosítéka annak, hogy a csapat, beleértve az edzőket, is egyben marad. Az ifjúság terén szintén folytatni szeretnénk a munkát, és a minőségi alapokon szeretnénk javítani a fiatalabb korosztályokban is.

Az I. ligás röplabdacsapat nagyszerű teljesítményt produkálva a szintén félbeszakadt bajnokságban az első helyen végzett, ami nagy önbizalmat ébreszt a fiatal komáromi játékosokban. Őket hogyan értékeli?

Ez egy nagyszerű eredmény, amelyre méltán lehetünk büszkék. A csapat minden tagja hazai nevelésűként kizárólag a játék öröméért küzd, és ez megmutatkozik a hozzáállásukon is. Igazi komáromiakként egymást segítik. Sokan kérdezték az évek során, hol vannak a komáromi játékosok? Hát itt! Teoretikusan két csapatunk is lehetne az extraligában, ez kivételes teljesítmény. Persze a szabályok ezt nem teszik lehetővé.

Mit tart most fontosnak, annak érdekében, hogy a klub túlélje ezt a nehéz időszakot?

Mint az élet más területén is, a legfontosabb most az összetartás, egymás megsegítése. Ahhoz, hogy a klubunk túlélje ezt a helyzetet, talán még nagyobb szükség lesz az anyagi támogatásra, s itt elsősorban a lokálpatrióta vállalkozókra gondolok. Mivel én is közéjük tartozom, tudom, hogy sok esetben most az egyszerű túlélés a tét. Ennek ellenére kérem őket, ne feledkezzenek el a sportolókról, a jövő generációjáról! Ki-ki a lehetőségei szerint támogassa őket! A fiataloknak célokra van szükségük, talán még jobban, mint ez idáig. A sport a sok gond mellett felszabadít, pozitív élményt nyújt, erőt ad, melyre nagy szükség lesz az elkövetkezőkben. Ezért a sport, véleményem szerint, még nagyobb szerepet fog játszani életünkben, mint a világot megrengető járvány előtt.