Mi a boldogság?

Az éjfél után született kisbabák, mint a komáromi kórházban az új esztendő első kisdedjeként világra jött Viktória számára ugyanolyan elképzelhetetlenül távoliak lesznek, mint az ezertízes évek. Mi, nagyok, akik már tisztában vagyunk vele, hogy a létünk porszem az emberiség történetében, érzékeljük a folytonosságot, s az évek váltásának mágikus pillanatában talán még inkább tudatosítjuk, hogy ugyanarra vágyunk, mint az elődeink. Boldogok akarunk lenni.

De mi a boldogság? Nagyjából húsz éve Martin Seligman amerikai pszichológus kezdeményezte, hogy a lélekbúvárok ne csak az emberek problémáival foglalkozzanak, hanem azzal is, ami boldoggá teszi őket. Így jött létre a boldogságpszichológia. A témában azóta rengeteg könyv született. Már az olvasásuk is boldoggá teszi az embert, mert közös nevezőjük, hogy

nem a sült galambot kell várni, hanem mi magunk is sokat tehetünk azért, hogy boldogok legyünk.

A kutatások szerint nem igaz, hogy mindenkit más dolog tesz boldoggá. Épp fordítva: az embereket ugyanaz a néhány dolog teszi boldoggá. Az egyik a szilárd értékrend. Nem igaz, hogy aki bizonyos értékek szerint él és cselekszik, az a saját értékei rabja. Épp fordítva: akinek van értékrendje, annak vannak fogódzói, ezért válsághelyzetekben is szabadabban tud dönteni. Az ilyen emberekre – összehasonlítva azokkal, akiknek nincs értékrendjük, vagyis bizonyos szempontból gyökértelenek – jellemzőbb, hogy nem úsznak az árral, ha az ellentétes az értékrendjükkel. Épp fordítva: ki tudnak állni a saját meggyőződésük mellett. Ilyen volt például az az ember, akit munkatársaival együtt napi tizenkét óra munkára kényszerítettek, de mivel ő több időt szeretett volna tölteni a családjával, azt mondta, nem. Tudta, hogy ennek következtében akár ki is dobhatják, de a családdal töltött idő akkor is fontosabb volt számára. A kollégái ahelyett, hogy csatlakoztak volna hozzá, hiszen ők is rövidebb munkaidőre vágytak, őrültnek tartották. Háta mögött szidták a főnöküket, de szemtől szembe csak sunytak vagy hízelegtek neki. A végkifejlet? A főnökök tudták, hogy a tiltakozó ember nagyon jó munkaerő, ezért nem menesztették, hanem megegyeztek vele oly módon, hogy mindkét félnek jó legyen. A többiek továbbra is tizenkét órát dolgoztak. S persze irigykedtek, áskálódtak. Az ember nem akart ilyen légkörben dolgozni,

s mivel tényleg jó a szakmában, talált másik munkahelyet, ahol minden szempontból jól érzi magát. Boldog.

Mert a boldogság további alapfeltétele, hogy jóban legyünk másokkal. Az emberek a halálos ágyukon azt sajnálják a legjobban, hogy nem ápolták a kapcsolataikat. Hogy nem szerettek eleget.
Boldog új évet kívánok!