Maradandó virágokat alkotott, nevét mára mégis elfelejtették

Geschwind Rudolf 1829. augusztus 23-án született Csehországban, a Rakovník melletti Hředle faluban. Később családja a Teplicéhez közeli Schlössbergben (ma Doubravská Hora) telepedett le. Az ifjú Geschwindet nagyon vonzotta a természet, ezért apai nagybátyja, Wenzel Geschwind biztatására beiratkozott a Prágai Politechnikai Intézetbe. Hálából a szeretett nagybácsi nevét egy teahibridben örökítette meg. (Wenzel Geschwind, 1902, TH.) Geschwind Rudolf az első tanévben átlépett az akkor világhírű Selmecbányai Bányászati és Erdészeti Akadémiára, majd 1851-ben letette a szolgálati esküt a Grófi Kamara hivatalában. Első munkahelye Bakabányán (ma Pukanec) volt. Egy rövid csehországi kitérő után ismét Magyarországra került, a Felsőhámorhoz közeli Brodban lett főerdész. Korponán 1872-ben telepedett le, haláláig (1910) városi főerdész volt. A rózsák akkor ejtették rabul, amikor egy alkalommal a garamszentkereszti püspöki rezidencia kertjében csodálatos példányokat fedezett fel. Az első rózsáját (Erster Versuch azaz Első kísérlet) 1864-ben Brodban nemesítette ki, majd eladta Franciaországba, ahol a Premier Essai nevet kapta. Sajnos az idők folyamán elveszett, nevét csak a könyvek őrizték meg. Geschwind megfigyelte, hogy a rózsák többsége nem fagytűrő, míg a vadrózsák minden károsodás nélkül áttelelnek. Ezért elhatározta, hogy hidegtűrő rózsákat, ahogy ő nevezte „Nordlandrosen” fajtákat nemesít ki. Korponai kertjében, ahol egész sor vadrózsafajt gyűjtött össze, születtek a világhírű ún. magyar futórózsák, melyek olyan helyeken is szépen díszlettek, ahol addig alig ismerték ezt a nemes virágot. Edzettség, szépség, fagytűrő képesség, és az igénytelenség lettek a Nordlandrosen csoport fő jellemzői. (A Kijevi Meyer-Kertészet korabeli feljegyzései szerint a 700 rózsafajta között a Geschwind-féle Theano rózsaszínű futórózsa a mínusz 37,5 C fokot is károsodás nélkül átvészelte.) A Geschwind-féle rózsák Franciaországtól Szentpétervárig mindenhol megtalálhatók voltak. A nemesítő saját feljegyzései szerint 707 új fajtát nemesített ki, a szakirodalomban viszont csak 140 fajta leírását találjuk. A gyűjteményekben talán 50 fajta maradt meg máig. A nemesítés csúcsa a „Gruss an Teplitz” (1897) lett, melyet 2000-ben a Világ legszebb rózsájává nyilvánítottak. A büszke cím mellé a következőt írták be: 2000 „Gruss an Teplitz”, Geschwind, 1897. SLOVAKIA (Empire Austria-Hungary). Néhány évvel ezelőtt Amerikában az egyik régi temetőben a rózsabarátok felfedeztek egy ismeretlen rózsát, amely nagyon hasonlít a Gruss an Teplitz-re. Peter Lambert leírása alapján rögtön az elveszett Satanella rózsára gondoltak, amely a Gruss an Teplitz magtestvére volt. A Satanella egy csodálatos tűzpiros rózsa volt, azzal az eredendő bűnnel, hogy az akkori prűd társadalom nem fogadta el a nevét. Mivel Európa nem tartott rá igényt, Geschwind eladta Amerikába. Az amerikai vevő azonban kikötötte, hogy sem a rózsa, sem a nemesítő nevét nem tüntethetik fel, s ezt Geschwind sem árulhatta el senkinek. Megkerült az elveszett rózsa, vagy mégsem? Ennek eldöntése a Rózsabarátok Világszövetségére (WFRS) vár. Amerikából sajnos csak egyetlen tövet hoztak belőle Szlovákiába. De olyan felelőtlenül gondozták, hogy még szemzőszemet sem vettek róla, így a tő a következő évre kiveszett. Geschwind Rudolfot ma öt ország is sajátjának tekint. Németország azért, mert csehországi német volt. Csehország azért, mert ott született. Ausztria azért, mert német nemzetiségű volt és az Osztrák-Magyar Monarchia területén született. Magyarország szintén sajátjaként tiszteli, hiszen a történelmi Magyarország területén tevékenykedett. Szlovákia pedig azért, mert nálunk található egy gyűjteményben a legtöbb Geschwind-rózsa. Mégis, a nemesítő neve nálunk – a rózsaklubok tagjait kivéve – alig mond valakinek valamit.