Már két évtizede biotermesztő

Két évtizede csak biotermesztéssel foglalkozikA szerző felvételeVáratlanul, bejelentkezés nélkül toppantunk be a szepsi mezőgazdasági szakiskola nyugalmazott szaktanárához, akiről utóbb kiderült: eredeti foglalkozása fizika–matematika szakos tanár. „A diploma kézhezvétele után úgy éreztem, valamit még tanulnom kell. Mivel falun nőttem fel, és legközelebb a mezőgazdaság állt hozzám, a mezőgazdasági főiskolára iratkoztam be, amelyet levelező tagozaton végeztem el” – idézte fel a múltat lapunk szakírója, aki a második diploma megszerzése után felcserélte egy alsó tagozatos kisiskola igazgatói állását a középiskolai szaktanárira.

„A kezdet kezdetén még vegyszermániás voltam. Olyannyira, hogy minden növényvédő szert, amelyet nálunk forgalmaztak, megszereztem, kertemben előírásszerűen alkalmaztam” – árulta el vendéglátónk. Bizonyára nagyon lerítt rólam a meglepetés, mert így folytatta: „Olyan tetszetős zöldséget termesztettem, hogy annak nem volt párja a környéken. Csakhogy egy idő után képtelen voltam akár egy darabot is elfogyasztani belőle. ĺzetlen volt és szinte megrázkódtam, amikor például a sárgarépába beleharaptam. Ekkortájt került kezembe Alwin Seifert Kertészkedés mérgek nélkül című könyve. A szerző ebben azt fejtegette, hogy sikeresen termelni úgy is lehet, ha szakszerűen előállított biokomposzttal biztosítjuk a növény számára az egészségét megőrző talajéletet. A biotermesztésről már korábban is hallottam, de miután a komposztkészítés fontosságát előtérbe helyező írást alaposan átrágtam, úgy döntöttem, kipróbálom. A döntést az is felgyorsította, hogy cseperedő gyermekeim nehezen értették meg: nem szabad leszakítaniuk az almát vagy a körtét, mert valami éppen permetezve volt, a mosolygós szamócát még nem lehet megenni, mert a vegyszeres kezelés egészségügyi várakozási ideje nem telt le.”

Köteles Gábor immár több mint két évtizede, pontosabban 1982-től csak biotermesztéssel foglalkozik. „Lehet, hogy a sárgarépám nem olyan tetszetős, mint régen volt, ám íze, zamata páratlan. S ezt nem csak én állítom, hanem azok is, akik többlettermésemet a piacon megveszik” – dicsekedett a gazda, aki évek alatt állandó vevőkört gyűjtött maga köré. És nem kis büszkeséggel hangjában újságolta, hogy kertjét már holland kertészek is megcsodálták, sőt filmezték is, s a Szlovák Televízió kassai szerkesztői egy ismeretterjesztő kisfilmet forgattak nála.

De vajon sikerült-e a helybéli zöldségtermesztőkkel, kertszomszédokkal megszerettetni ezt a termesztési eljárást – faggattam tovább a mestert. Válasza engem is meglepett. „Nem igazán értik meg, miként lehet úgy kertészkedni, hogy a kertet például sohasem ásom fel. Hogy egyes növényeket aszerint párosítom, milyen hatással vannak egymásra. Azonban a legfontosabb követelmény a talaj előkészítése és kellő mennyiségű szerves anyaggal történő ellátása. Ha a földnek megfelelő mennyiségű biokomposztot és zöld trágyát juttatunk, a talajban elterjedő földigiliszták kora tavaszra elvégzik helyettünk a munkát. Még itt is – mutatott a talajra vendéglátónk – ahol bizony elégé kötött a föld.”

Köteles tanár úr kertje egy részében Gertrud Franck útmutatása alapján gazdálkodik, A, B, C sorokra osztva a területet és váltva a növényeket a tenyészidő hossza, valamint a tápanyagigény alapján. A kertje nagyobbik részében vegyes kultúrás termesztést folytat. A szőlő alá szamócát ültetett, amelyről az idén vagy 60-80 kilót szüretelt. Állítása szerint egyes tanulmányok szerint a szamóca vagy 12 százalékkal növeli a szőlő terméshozamát, a sóska pedig 14 százalékkal. Az almafa alá idén kísérletképpen krizantémot ültetett, ugyanis azt hallotta valahol, hogy távol tartja a molykártevőket. Hogy kísérlete beválik-e vagy sem, arról a tanár úr csak később tud majd lapunk hasábjain beszámolni. Annyi azonban biztos, hogy a krizantémnak kevés kártevője van, s ez a növényvédőszer-gyártó cégek kutatóinak is felkeltette figyelmét. Egy, a krizantémban lévő hatóanyagot már szintetikusan is előállították, és vegyszerként forgalmazzák.