Lollo, a magyarok reménye

Ugorjunk vissza az időben pontosan ötven évet. A Magyar Televízió 1972 szilveszterén különleges műsorszámot sugárzott. Európa első számú szexszimbóluma, Gina Lollobrigida jelent meg a színen elképesztő, gyöngyös koktélruhában, és érzéki táncot lejtett a láthatóan megilletődött Antal Imrével és Vitray Tamással.

Ennek a „jelenésnek” szimbolikus tartalma is volt. Azt üzente a magyar polgároknak, hogy a Kádár-kori gulyásszocializmus kellően laza és megengedő, hogy járhatóak az ösvények, amelyeken eljuthat hozzánk a nyugati kultúra. Hiszen lám, a világ egyik legszebb asszonya jött el Budapestre, hogy jó hangulatot csináljon nekünk egy újabb nehéz évkezdésre.  

Remélem, nem rombolom le tömegek illúzióit azzal, hogy elárulom: a rendszerváltás után ismét Magyarországra látogató Lollobrigida már nem is emlékezett arra, hogy korábban is járt volna Budapesten. Miközben az említett szilveszteri táncprodukciót folyamatosan ismételte a Magyar Televízió.

Azt sem mondhatnám nyugodt szívvel, hogy nagy színésznő volt. Azt viszont igen, hogy ikon volt, az első celebek egyike. Stílus, megjelenés, szexepil, divatdiktálás – mindezeknek a filmvászon csupán eszköze volt. Használta a filmvásznat, vagy az használta őt, teljesen mindegy: szép lett a vászon tőle.