Gubík Ági mint az isteni Lollo

Díva az egyik, diktátor a másik. Itália nemzeti Ginája a nő, Kuba vezető Fidelje a férfi. Az isteni Lollo és a kommunista Castro. 1974 nyarán találkoznak Havannában. Interjú készül a Rai Uno számára. Tévéinterjú, amelyben a világsztár kérdez, a pártvezető válaszol. Majdnem két hetet töltenek el egymás társaságában, de mind a mai napig nem tudjuk, mi történt köztük. Amíg élt, Castro csak barátságról beszélt. Gina Lollobrigida kilencvenkét éves. Mindenre pontosan emlékezik. Csak éppen őrzi a titkot. Rejtélyes mosolya mögött ott a „minden”, de ott a „semmi” is. Erről írt darabot Gina és Fidel – találkozás címmel Pozsgai Zsolt. A Spirit Színház előadásának két címszereplője Gubík Ági és Jantyik Csaba.

Vérbő olasz nő Lui­giana Lollobrigi­da. Gyermekkorát három lánytestvérével együtt egy festői szépségű hegyi faluban, Subiacóban tölti. Onnan kerül Rómába, a képzőművészeti akadémiára. Festészetet és szobrászatot tanul, modellkedik, 1947-ben harmadik lesz a Miss Itália szépségversenyen, filmajánlatokkal csábítják Hollywoodba, igazi filmcsillag mégis Rómában lesz. Jeles rendezőkkel dolgozik és kiváló partnerekkel. Gérard Philipe mellett tündököl a Királylány a feleségem és Az éjszaka szépei című filmben. Hűtlen asszonyok, Kenyér, szerelem, féltékenység, A római lány, A világ legszebb asszonya, Trapéz, Őrült tenger, Gyilkosság a hajón, Jó estét, Mrs. Campbell. Humphrey Bogart, Jean-Paul Belmondo, Sean Connery a partnere. A hetvenes évek elején bejelenti: nincs több film, a fotózás mindennél jobban érdekli. És elfogadja az olasz televízió felkérését, hogy kamerák előtt beszélgessen Fidel Castróval. A temperamentumos, könnyen lángra lobbanó nő és a lánglelkű forradalmár. Felfokozott érdeklődéssel figyeli őket a világ. Miről szól majd vajon a nagy interjú, mennyire kerülnek közel egymáshoz a riporternek felcsapott világsztár és Kuba elnöke? A vezér negyvennyolc, a barna hajú nimfa, vagy ahogy René Clair nevezte, Európa legforróbb asszonya negyvenhét éves, amikor az interjú készül.

„Gina Lollobrigidát én már kislánykoromban ismertem – meséli Gubík Ági. – A filmjei voltak rám nagy hatással, nem a lénye. A történetek, amelyeknek ő volt a főhőse. Azokba szerettem belehelyezkedni, azokat vágytam megélni. Darázsderék, mély dekoltázs… a látvány bennem is megmaradt. Gyönyörű volt. Megéreztem benne a vagány falusi lányt. Önazonosság sugárzott belőle. És természetesség, nem műviség. Zsemléren, egy kis faluban nőttem fel, Zselízen jártam iskolába, de ez már a kilencvenes évek első fele, amikor Gina már rég nem forgat. Hetvennégyben, amikor Castróval interjúzott, én még nem éltem. Három esztendővel később születtem.”

Az idő tájt Gina már „történelmi” találkozások sztárja volt. Államfőkkel és más híres személyekkel szerepelt a világsajtóban. Még nagy riválisával, Marilyn Monroe-val is összehozták őt, aki állítólag azt mondta neki: „Tudja, hogy engem Amerika Lollobrigidájának hívnak?” Fidel Castro alakjában nem a politikai vezető érdekelte, hanem a férfi. Ezt ő nyilatkozta, a legendás keblű Gina.

„Soha nem fogjuk megtudni, mi és mennyi történt köztük – vélekedik Gubík Ági. – Az interjút sem adta le soha az olasz televízió. Megsemmisítették a felvételt. Vagy egyszerűen csak eltűnt, elveszett. Senki  nem mond semmi pontosat ezzel kapcsolatosan. Ami viszont biztos: ez a két ember nagyon közel került egymáshoz, hiszen annak idején mindketten azt nyilatkozták: ez a tíz-tizenkét nap életük egyik legfontosabb találkozása volt. Nem szerelmi emlék, hanem egy barátság megalapozása, írja Pozsgai Zsolt, aki a darab olvasópróbáján felelevenítette római találkozását a színésznővel. Az otthonában fogadta őt a díva, s bár hosszasan beszélgettek, a titkát sikerült megőriznie. Én azt a részt imádom a darabban, amikor Fidel leitatja őt rummal. Az remekül megírt jelenet. Gina már spicces egy kicsit, kérdezni akar, de Fidel kezébe kerül az irányítás, ő kezdi el faggatni a színésznőt. Gina pedig őszintén mesél az életéről. Cserfes, szókimondó, hús-vér nő, s nekem épp ez tetszik benne. Nem érdekel, hogy hasonlítok-e rá, vagy sem, inkább ezt a bátor, nyílt, jó értelemben vett falusi lányt akarom megmutatni, aki sokat tud az életről, de amikor dolgozik, egyáltalán nem törődik az apró, köznapi dolgokkal. Castróban a férfiassága varázsolja el. Az igazi férfit, élet-halál urát látja benne, akit mi, mai színésznők már csak ritkán érzünk meg a kollégáinkban. Manapság ugyanis már nagyon kevés az olyan férfi, aki vészhelyzetben képes lenne megmenteni egy nő életét. Fidel Castro ez a típus volt. Harmadik találkozásuk során Gina kikéri magának, hogy a férfi leitatta. Mindent vissza akar szívni, amit elárult magáról, fel van háborodva, sértésnek veszi, hogy Castro annyi mindent kiszedett belőle! Fidel alig beszélt azon a napon. A nagy színésznő természetét én is jól ismerem. Martin Huba mellett Emília Vášáryová volt a másik osztályvezető tanárunk a főiskolán. Ő köszönt vissza nekem ebben a történetben. Sokat gondoltam rá a próbák során. Ha az egyik napon kitárulkozott, többet mutatott magából, másnap úgy tett, mintha mi sem történt volna. Ha valaki csak megemlítette neki, kikérte magának. Soha nem fogom elfelejteni: az egyik színészmesterség órára forgatásról jött. Elcsigázva, felfázva, teljesen kimerülve. Kádban kellett ülnie egész éjszaka. Mérhetetlenül bántotta, hogy ilyen helyzet elé állították, s nem figyeltek rá. Ilyen idegállapotban kezdett foglalkozni velünk. Szent Johanna monológján dolgoztunk. Türelmetlen volt, zaklatott. Ágika, to je málo, tak sa nedá, musíš ukázať viac, musíš ukázať všetko! Kevesellte, amit nyújtottam neki, sokkal többet akart látni. És a játék hevében, megfeledkezve arról, hogy nincs rajta melltartó, felhúzta a pulcsiját. Csak mi, lányok voltunk a teremben, de mindenki látta a gyönyörű kebleit. Másnap már úgy viselkedett, mintha ez nem is vele esett volna meg.”

Nem szerelmi és nem is politikai dráma Pozsgai Zsolt darabja. Egy barátság története különös színezettel. Egy barátságé, amelynek nem volt folytatása. Vagy ha mégis, senki nem tudott róla. Az egykor mesés idomú, de még ma is temperamentumos, szenvedélyes színésznő pedig még csak azzal sem ámítja a világot, hogy majd az emlékirataiban kitér e rendkívüli barátságra. Már ha foglalkoztatja egyáltalán egy vaskos memoár megírása.

„Láttam egy közös fotót Gináról és Fidelről – folytatja az ugyancsak mediterrán alkatú színésznő. – Együtt szivaroznak. Gina egyébként soha nem ivott, és nem is dohányzott. De ezen a felvételen ott a szivar a szájában. Nem egy cicababa van a képen, hanem egy vagány, belevaló nő kalapban, aki Castro személyében talált egy férfit, aki fölötte áll, aki ellen többször is megpróbáltak merényletet elkövetni, de soha, senkinek nem sikerült. Ő az első férfi, akit nem tud olyan gyorsan maga alá gyűrni, mint az egész világot. Én egy cseppet sem csodálkozom, hogy ez a találkozás olyan nagyon megdobogtatta a szívét. Nagyon ügyesen írta meg a darabot Pozsgai Zsolt. Úgy kezdődik, hogy Gina a tengerből jön ki vizes fürdőruhában. Az első találkozás másnapra van megbeszélve, de Fidel már nézi, figyeli, lesi őt. Amikor megszólítja, Gina ott áll törülközőbe csavarva, bugyi nélkül. Kevés hiteles dokumentum szól erről a tizenkét napról. Azt viszont tudjuk, hogy Fidel falta a nőket. A luxusnyaralójába vonult el velük egy titkos szigetre. A trófea Gina lehetett (volna) köztük. Ki tudja, igaz-e, amit mondott, hogy a találkozásuk előtt nem ismerte a színésznőt. Hogy akkor nézte meg pár filmjét, amikor megtudta, hogy Gina Kubába utazik hozzá. Sok fotót néztem Lollóról. Egy jó képről sok minden leolvasható. Nem utánzásra törekszem, inkább a belső világából szeretnék megmutatni valamit. A színészetről praktikusan beszél. Szenvedéllyel inkább a festészetről, a szobrászatról, a fotózásról. A színészet nem érdekelte őt annyira, azért is tudta olyan könnyen befejezni.”
Gyermekkoráról, ifjúságáról, a szü­leiről is mesél Gina a darabban. Gubík Ági mindennek utánanézett, mert már régóta tudja: máshonnan szólal meg egy mondat, ha ismeri az illető életének legfontosabb történéseit.

„Nem titkolja: kétszer is megerőszakolták. Először nagyon fiatalon, majd felnőttkorában. Igen, vidékre kell születni, mert aztán fel vagy vértezve a nagyváros minden mocska ellen, mondja a darabban. Nem egyértelműen boldog élet az övé, de legalább meg tudta alkotni, ki tudta faragni magát anélkül, hogy erre különösebben figyelt volna. Aki ezt nagyon akarja, annak nem sikerül. Ezt sokakról tudjuk. Kilencvenkét évesen még mindig remek formában van. Erre is van egy szellemes magyarázata: a márvány nem ereszkedik meg, és én sem, állítja. A humor, a finom irónia, a vitalitás még mindig a sajátja. Hogy egész életében rajongott a férfiakért? Hogy sok szerelmet megélt? Miért ne? Ilyen a vérmérséklete.”

A szerző a Vasárnap munkatársa