Lassul a romák számának növekedése

Az Atlasz frissítését szolgáló felmérést Ravasz Ábel (Híd) romaügyi kormánybiztos mutatta be tegnap. Jelenleg mintegy 440 ezer roma él az országban, ebből 404 ezres csoportot vizsgáltak a kutatás során. „Ezen emberek többsége a településeken integrálva lakik, de azt is látjuk, hogy 57 ezren szegregáltan élnek” – ismertette a kutatás eredményeit a kormánybiztos. Ravasz kiemelte, a roma lakosok száma ugyan évről évre növekszik, de ez a folyamat lassuló tendenciát mutat. „2004 és 2013 között évente átlagosan 8300-zal növekedett ezen közösségek lélekszáma, 2013 és 2019 között ez a szám 7300-ra csökkent” – magyarázta a kormánybiztos azokat az adatokat, amelyek arra a 743 településre vonatkoznak, amelyekben az Atlasz korábbi változatai szerint is romák laktak. „Ez igazolja a szociológusok azon feltevését, mi szerint az országban élő romák populációs görbéje a konstanshoz közelít” – tette hozzá Ravasz.

Csapvíz, kútvíz, nincs víz
Az Atlasz alapján megállapítható, hogy hol hiányzik az infrastruktúra, így az utak, a vízhálózat vagy a csatornarendszer, de a szociális szolgáltatások elérhetőségét is vizsgálták. A kutatás során összegyűjtött adatokat összevetik az állami nyilvántartásokban szereplő információkkal, így például a munkaügyi hivatalok adataival. A kormánybiztos a roma lakosság életszínvonalának érzékeltetésére az Atlasz adatai közül az ivóvízhez való hozzáférést emelte ki. Eszerint a dokumentumban szereplő 804 településen élő romák 68%-a vezetékes vizet, míg 16%-a saját kutat használ. További 10% nyilvános kúthoz fér hozzá. „6 százalék azonban csak nem standard ivóvízforrással rendelkezik, ami 23 ezer embert jelent” – ismertette Ravasz, és azt is elmondta, 27 olyan település van, ahol nincs semmilyen ellenőrzött ivóvízforrás. A kormánybiztos azonban kiemelte, egyre több roma telepen érhető el a vezetékes víz. 

A magyar ajkú romák
Az Atlasz szerint hozzávetőlegesen 60 ezerre tehető a magyarul beszélő romák száma. „Feltételezem, hogy a valós szám ennél magasabb, hiszen közülük sokan élnek olyan közösségben, ahol nem a magyar a romák általánosan használt nyelve” – mondta Ravasz. Hozzátette, a magyar ajkú roma közösségek, főleg az ország középső részében, nem telepeken, hanem a településeken belül, szétszórtan élnek. Most ezek a községek is bekerültek az Atlaszba, így az érintett gömöri és nógrádi önkormányzatok is igényelhetnek romáknak szóló támogatásokat. Az Atlaszban az is megtalálható, hol beszélnek magyarul a romák. „Ez nagy mértékben azonos azzal, hol beszélnek magyarul általánosságban, de nem teljesen esik egybe a kettő” – mondta Ravasz azzal, hogy vannak olyan szlovák falvak, ahol a helyi romák magyarul vagy romául beszélnek. A kormánybiztos szerint az Atlasz adatai is hozzásegítenek ahhoz, hogy növelni tudják a romák életszínvonalát, és végső soron ezzel is javítsák a nemzetiségek közti együttélést.

A módszertan
A kutatás most ismertetett változatába azon településeken élő roma közösségek kerültek be, amelyeken a szóban forgó etnikum aránya eléri a 30%-ot, vagy legalább a 30 főt. Az Atlasz összeállításának módszertana szerint azokat a személyeket, közösségeket vették számba, akiket a környezetük is romaként azonosít. Eszerint a metodológia szerint a dokumentumból ugyan kimaradtak azok a települések, ahol alacsonyabb arányban vagy számban vannak jelen a romák, de ez a kormánybiztos szerint nem okoz nagy gondot. „Nem akartunk ilyen mélységekbe menni” – mondta Ravasz, és hozzátette, a személyes adatok védelmére is fokozott figyelmet fordítottak. A felmérés során 1177 települést vizsgáltak. Az Atlaszba azonban csak 804 került be.

A romák által lakott településrészeket több kategóriába osztották. Az első a községeken kívül, szegregáltan élő közösségek, például a roma telepek kategóriája, a második a települések szélén, például a „romasoron” élő roma csoportok esete. De vizsgálták a községek központjában lévő roma közösségeket és a roma többségű településeket, valamint a településeken integráltan élő romák csoportját is.

Az Atlasz legújabb kiadásához az adatokat 2018 decembere és 2019 áprilisa között gyűjtötték. Ebben a munkaügyi minisztérium is segítségükre volt, de az önkormányzatokat és a romaügyi kormánybiztos munkatársait is bevonták. Az adatgyűjtésben a Munka- és Családkutató Intézet is közreműködött. Vizsgálták a városokban, községekben élő romák lakóhelyét, de a lakóházaik alatti telkek tulajdonviszonyainak rendezettségére, a közszolgáltatások hozzáférhetőségére és az infrastruktúra meglétére is rákérdeztek. Az adatok nagy részét később nyilvánosságra is hozzák, ezzel segítve a további kutatásokat. 

A Roma Atlasz első változata még 2004-ben készült, amit 2013-ban frissítettek először. Ravasz hangsúlyozta, a most bemutatott kutatáshoz képest, a dokumentum korábbi változatainak módszertana némileg más volt. A mostani felmérésbe olyan települések is bekerültek, amelyek korábban nem képezték a vizsgálat tárgyát. A kormánybiztos szerint így a korábbi adatok csak nehezen hasonlíthatóak össze a mostaniakkal.