Zuzana Mináčová neve eggyé vált a fesztivállal

Évtizedeken át ő volt ugyanis a filmfesztivál vendégeinek első számú fotósa. Ő, aki egész életét a hivatásának szentelte, s még idős fejjel is fáradhatatlanul, odaadóan, óriási szakmai alázattal szolgálta. Ő, akinek fogalommá vált a neve, és egyszemélyes intézmény lett. Ő, aki ifjú pályatársainak úgy lett példaképe, hogy észre sem vette.

Karlovy Vary csupán évről évre ismétlődő nyári fejezete volt Zuzana Mináčová életének. Tíz nap, amely felért egy erőltetett menettel. Fárasztó várakozásokkal, egyeztetésekkel, beállításokkal, gyors helyszínváltoztatásokkal. Reggeltől estig, nemegyszer késő éjszakáig talpon. De bírta a gyűrődést. Olyat, hogy unom már, megelégeltem, hagyjatok pihenni, egyetlenegyszer sem hallottam tőle. Megszállottan szerette a munkáját. Ötleteit nem papírról olvasta. A helyszínen találta ki, mire kéri meg azt, akit éppen fotózott. A hagyományos portré nem az ő műfaja volt. Ő is hosszasan elbíbelődött egy arccal, míg kedvére beállította, de a kész kép így is tartalmat hordozott. Érzelmeket közvetített. Gondolatokat láttatott.

Moszkvában, az egykori Rosszija Szállóban, ahol mindig ugyanazon a folyosón harcolta ki magának a szobát, ahol a legnevesebb vendégek, az amerikai, az olasz, az angol, a francia sztárok laktak, itthonról vitt ajándékok ellenében minden gyezsurnaja neki dolgozott. Pontosan tudta, kihez mikor kopogtathat be, hogy a megálmodott képet zavartalanul elkészíthesse.

Zuzana Mináčová három nyelven kommunikált. Szlovákul, németül és magyarul. Ez utóbbi akkor jött kapóra neki, amikor például Tony Curtist fotózta. Oroszul tíz szóval zsonglőrködött zseniálisan. Ezekre a szavakra is szüksége volt, hiszen Ludmilla Gurcsenkótól Oleg Vidovon át Tatjana Szamojlováig a szovjet film legfényesebb csillagait örökítette meg. Eljutott Velencébe és San Sebastianba, Rómában a Cinecittába is. Az összekötő szál Federico Fellini felesége, Giulietta Masina volt, akihez Juraj Jakubisko Holle anyó című filmjének forgatásakor került igazán közel. De a legfőbb „vadászterülete” Karlovy Vary volt.

Közelről láthattam, hogyan dolgozott Michael Douglasszel (akinek az apját, Kirk Douglast Moszkvában csípte el), Udo Kierrel, Klaus Maria Brandauerrel, Julian Sandsszel, Jean-Marc Barr-ral, Scarlett Johanssonnal, Robert Redforddal, John Travoltával és másokkal. Christopher Walkennél kellemetlenebb világsztárral nem találkoztam. Ő képes volt megszelídíteni magának. Az ég tudja, honnan szerzett egy szál vörös rózsát, és Walken szájába dugta. Egy perc sem telt bele, már készen is volt a kép. A sorozatgyilkosokat kiválóan megformáló színész csak pislogott. Ilyen munkamódszerrel addig aligha találkozott. Keira Knightley csillaga már feljövőben volt, amikor meghívást kapott Karlovy Varyba. A rokonszenves angol lány olyannyira megszerette nagymamakorú fotósát, akivel egyetlen értelmes szót tudott csak váltani (fájn), hogy amíg el nem utazott a fesztiválról, és éppen nem volt más programja, Zuzana Mináčová fotóstáskáját cipelte. Mindenhova ment vele, hogy kapcsolatteremtést, szakmai fortélyokat, közvetlenséget tanuljon tőle.

Igen, akadtak megmosolyogtató helyzetek is, amikor a csodaasszony szlovákul instruálta alanyait. Antonio Banderast, akinek a mellkasáig ért, a könyökénél fogva vezette a fesztiválpalota kiszemelt zugába. Antonio, vedd le a szemüvegedet, ne nézz rám ilyen morcosan, mosolyogj már, állj lazábban, mondta mindezt a saját nyelvén az akkor már a kilencvenedik éve felé közeledő, de még mindig energikus teremtés az éppen fáradtan és talán másnaposan pózoló spanyol matadornak, aki csodák csodája úgy vette a lapot, mintha minden szavát pontosan értette volna Zuzana Mináčovának.

Az évek során egyre alacsonyabb, egyre törékenyebb, eredeti humorú fotográfus, aki már bakfisként megjárta a poklok poklát, 92 esztendősen mondta ki, befejezte. Ennek három éve. Azóta nélküle zajlik Karlovy Vary nagy hírű seregszemléje. A Thermal Szálló földszintjén azóta is állandó kiállítása van. Színes portréi rengeteg emléket idéznek fel ma is.

Zsidó szülők gyerekeként született az akkor még háromnyelvű Pozsonyban. Nyolcéves volt, amikor megalakult a szlovák állam. Származása miatt nála három évvel idősebb nővérével együtt előbb gyűjtőtáborba vitték, majd Auschwitzba deportálták. Onnan került aztán munkatáborba, ahol a felszabadulás érte.

A pozsonyi Iparművészeti Szakközépiskola növendékeként egyedül a fotózás érdekelte. Fiatalon került a kolibai filmgyárba. Eredeti kompozícióival gyorsan nevet szerzett. Könyv- és lemezborítók százait készítette el. Kiállításaival mindenütt komoly elismerést szerzett. Rengeteg lapnak dolgozott, köztük az Új Szónak és a Vasárnapnak is. Precíz archívumából percek alatt előhúzta a megrendelt fotót. Küldeményére sosem kellett várni, az ígért időpontnál egy nappal korábban megérkezett.

Abban az évben, 1993-ban, amikor a nacionalista hangulat felerősödött Szlovákiában, Zuzana Mináčová döntő lépésre szánta el magát. Anélkül, hogy nagydobra verte volna, élete párjával együtt szép csendben Csehországba, egy Prága melletti falucskába költöztek. Az ott töltött nyugodt évek után ma már egy zsidó szeretetotthon lakói Prágában.

Pár nappal az idei Karlovy Vary-i fesztivál előtt ott látogatta meg őt Kryštof Mucha, a rendezvény programigazgatója és Marie Grofová, a mustra 60. évfolyama alkalmából rendezett szabadtéri kiállítás kurátora, hogy hírül adják neki: a Thermal és a Pupp Szálló közötti sétányon sorakozó kiállítási panelek egyike az ő munkássága előtt tiszteleg. Előtte, akinek a neve, arca, személyisége örökre összeforrt Európa egyik legrangosabb moziünnepével.