Zenés középiskolai tananyag

<p>Üllői úti fák címmel jelent meg a tavalyi év végén az énekeltvers-műfaj egyik jeles hazai képviselője, a komáromi Borostyán együttes albuma. Nomen est omen &ndash; ha egy zenekar motorját Nagy Lászlónak hívják, meg sem lepődünk, hogy érdeklődése homlokterében a líra áll.</p>

A vers rétegműfaj, talán mindig az volt. De zenével együtt előadva mindig nagyobb eséllyel célozta meg a „tömegeket”. A líra eredetileg az antik görög világban fellelhető pengetős hangszerek gyűjtőneve volt: az ókori dalköltők ezzel kísérték énekelt verseiket. A mai magyar dalnokok pedig nagy előszeretettel nyúlnak vissza irodalmunk örökbecsű darabjaihoz. De valószínűleg számukra is az a legfontosabb, ami elődeik számára volt: hogy művészi feszültséget teremtsenek a zene és a vers kölcsönhatása által.

Egy énekelt verset akkor érzünk jónak, ha a költői szöveg harmonikusan illeszkedik a melódiához, a kompozícióval és a hangszereléssel kifejezett hangulatba. És vannak versek, amelyek szinte vonzzák magukhoz a zenét, ezért többen is megzenésítik őket. A Borostyán együttes lemeze is egy ilyennel kezdődik, Nagy László (a költő!) Adjon az Isten című versével. Ezt a szekérderéknyi jókívánságot tartalmazó költeményt Sebő Ferenc annak idején reneszánsz hangulatot idézve zenésítette meg, a Kormorán-féle verzió lüktető, szinte reggae-beütésű, de a legjobban talán a Kalákának sikerült elkapnia ama bizonyos vershangulatot. A Borostyán feldolgozása nem tartalmaz forradalmian új megoldásokat, amiért érdemes lett volna ismét elővenni ezt a verset, de nem is kullog a műfaj legjobbjai mögött – egy kellemes, korrekt, hallgatható verzió született Nagy Lászlóék keze alatt.

Ezután a két legismertebb Balassi-vers következik, a Borivóknak való és a Hogy Júliára talála. Az ütemhangsúlyos versről tudjuk, hogy szomjazza a zenét, hiszen ez a magyar népdalok verselési formája. A Borivóknak valóhoz szintén Sebő Ferenc nyúlt rendkívül bátran – egy lassú székely dallamot rendelt hozzá, így ismerik legtöbben. Szarka Gyula is megzenésítette borral foglalkozó szólólemezén, az a verzió gyorsabb, vidámabb. A Borostyán-féle változatot Nagy Hollósy Zsuzsanna hegedűszólama, illetve az ütőhangszerek teszik izgalmassá. A Júliát, Balassi múzsáját istenítő vers ugyancsak a Borostyán hegedűs-vokalistájának köszönhetően kap gellert, remekül illik bele a női énekszólam.

Egy Ady-verssel, a Föl-földobott kővel folytatódik a lemez. Ezt pár éve a dunaszerdahelyi Kicsi Hang dolgozta fel rendkívül finom, minimalista módon. És már meg sem lepődünk, amikor ennek is megtaláljuk a Sebő-féle változatát, amely közelebb áll Balassi korának zenéjéhez. Persze ne feledjük, amit a suliban tanultunk, hogy mindkét vershez maga a költő is hozzárendelt (ad notam) egy-egy dallamot, ám ezek nem befolyásolták korunk megzenésítőit. Borostyánék például gazdagon és érdekesen hangszerelték – a lassú, nagy ívű dallamot gyors cajun-ritmusok fűszerezik.

Kosztolányi Dezső verse, az Üllői úti fák szintén több zenészt megihletett már, ezen a lemezen Kántor Krisztina fuvolajátékának köszönhetően válik izgalmassá. És amikor a hegedű és a fuvola felelget egymásnak, hát az maga a nosztalgikus romantika.

A Messze… messze…. című Babits-vers szintén tananyag, ehhez képest kevesen zenésítették meg. Itt szinte country-rockos gitárokkal és hegedűvel, középtempós dallammal hallhatjuk, szerintem ez a lemez egyik csúcspontja.

Újabb két kötelező vers, a Két karodban és a Nem tudhatom Radnóti Miklóstól. Előbbi metálverzióban is szép sikert aratott az interneten (a Blind Myself előadásában), utóbbit hallhattuk a Kicsi Hangtól és MC Pita Ramostól is, teljesen másképp. Nagy Lászlóék igényesen, érzéssel és szeretettel viszonyulnak Radnótihoz.

A lemezen szereplő három József Attila-vers közül kettő – nagy örömömre – szinte ismeretlen. A szemed című egy szép szerelmes dal lett, éteri fuvolaszólóval, a Várlak alatt pedig végig olyan a hegedű, mintha csellót hallanánk, és ismét megszólal a cajon, ez a doboz-szerű ütőhangszer, amelyet a Rackajam forradalmasított mifelénk.

Mikor az uccán átment a kedves. Ezt is sokféle dallammal dudorászhatjuk (Szélkiáltó, Kicsi Hang, Kávészünet), mostantól egy újabbal is, mindjárt két szólamban, női és férfi hangra.

Az albumzáró Adjon Isten mindenkinek című Ady-vers – szívből jövő jókívánságaival – jól „rímel” a nyitó dalra, keretbe foglalva ezt az anyagot, amely iskolai segédeszköznek is használható, hiszen zömmel középiskolai tananyagot tartalmaz. Szívem szerint minden hazai magyar oktatási intézménybe elküldeném. Aki a merészebb versválogatást kérné számon a zenekaron, annak jusson eszébe ez a fontos pedagógiai aspektus.

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa az ujszo.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?