Ákos: „Szerelmes vagyok ebbe a lemezbe”

Az új lemez megjelenése előtt azt nyilatkoztad, hogy Hauber Zsolttal a ’80-as évek hangulatát szerettétek volna megidézni. Ehhez képest az album hangszerelését, stíluselemeit tekintve is meglehetősen sokszínű lett. A lemez elkészítésekor inkább a retróvonal dominált, vagy az innovatív, kísérletező megoldásokra helyeztétek a hangsúlyt?

A helyzet az, hogy lassan három évtizede zenélünk mindketten, akkor is, ha Zsolt sokáig hiányzott a tűzvonalból. Akarjuk, nem akarjuk, az embernek ennyi idő alatt kialakul a saját stílusa. Innovatív annyiban tud lenni a magamfajta szerző, hogy új számot ír, amin nyilván nyomot hagynak azok a hatások, amelyek kamaszként érték, és azok a stíluselemek is, amelyeket az ember csaknem három évtized alatt magára vett. Ezeket nem lehet ledobni, nem is lenne túl szerencsés. Ugyanakkor ez az album nem akar nosztalgikus lenni. Relatíve új dolgot szerettünk volna létrehozni, annak a formarendszernek az elemeivel, ami hatott ránk annak idején.

Gyakran mondod, hogy manapság már nincs értelme albumokról beszélni, az emberek inkább csak dalokat hallgatnak. Ezzel összhangban sokáig úgy tűnt, hogy az új anyag szinte dalonként fog megjelenni: tavaly kiadtatok egy mindössze 4 új felvételt tartalmazó középlemezt, az év elején ismét csak egy új szerzeménnyel jelentkeztetek. Most mégis megjelent a nagylemez. A közönség igényt tart még erre a megjelenési formára?

A közönség derékhadát adó fiatalokra valóban igaz, hogy többnyire csak egyes dalokat hallgatnak, albumot ritkán. A zenéhez való viszony és – szörnyű így kimondani – a „zenefogyasztási” szokások jelentősen átalakultak az évek során. Ehhez alkalmazkodni kell, de a nagyjából egy időben, egy lendülettel készült dalokat csak album formájában tudom átnyújtani, mást nehezen tudok elképzelni. A tavalyi, limitált példányszámú és digitálisan is letölthető középlemez inkább arra szolgált, hogy a két album közötti időben bepillantást engedjünk a készülő dalokba. Ugyanakkor elmondható, hogy ódivatú szerző vagyok, a közönségünk jelentős része pedig nemcsak elfogadja, hanem egyenesen igényli, hogy kézzel fogható, nagyobb volumenű kiadványon is napvilágot lássanak a dalok. A most megjelent CD-ből az első 5000 darab három nap alatt elfogyott. Pedig amikor leadtuk a rendelést, visszahívtak a gyárból, hogy nem írtunk-e el egy nullát, mert 500- nál többet az utóbbi időben senki sem rendelt. Ma az a realitás, hogy szinte mindenki MP3-at hallgat, elsősorban nem legális forrásból, de fenntartom magamnak a jogot, hogy más formátumban is átadhassam a szerzeményeimet, különösen, ha erre a munkámra fogékony közönség is igényt tart. A tárgyszerű megjelenést sokkal személyesebbnek tartom. A CD-lemezhez mellékeltünk egy 20 oldalas, izgalmas fotóanyaggal illusztrált szövegkönyvet is. Egy ilyen kiadványhoz lehet személyesen viszonyulni, az MP3-hoz nem.

Az album címadó dalához egy Magyarországon egyedülálló, 360 fokos klipet forgattatok. Találkozhatunk majd ehhez hasonló izgalmas megoldásokkal a tervezett koncert DVD-n is?

A tavalyi dupla arénás koncertet több mint 20 kamerával rögzítettük, szerintem ez már önmagában elég izgalmas. Juhász Viktor, aki rendező, operatőr és vágó egy személyben, van olyan megszállott, mint én a magam területén. Végignézi a két buliról készült összes felvételt, ami huszonvalahányszor 4 óra, és kiírja belőle a legjobb jeleneteket: a vágott anyagba már csak ezek kerülnek be. A munka lassan a végéhez közelít, a DVD várhatóan november közepén kerül a boltokba.

December 17-én pedig ismét, szinte már hagyományosan az Arénában zárjátok az évet. Elárulsz valamit előzetesen erről a buliról?

Ez a Még egyszer lemezbemutató koncertje lesz, tehát a buli gerincét az új album dalai adják majd. A próba és a dalválogatás már zajlik, ilyenkor késhegyig menő viták szoktak lenni a zenekari tagok között. Mindenki felír 30 olyan dalt, ami nélkül nem tudja elképzelni az adott koncertet. Ebből össze szokott jönni egy nagyjából százas lista, amiből aztán kézitusa során választjuk ki azt a 25–30-at, amit ténylegesen el tudunk játszani a nagyjából kétórás koncerten. Az első látványtervek megvitatásán már túl vagyunk, ennek alapján bízvást mondhatom, hogy a vizuális élményre most sem lesz majd panasz. Megszoktuk, hogy az Arénában külföldi világprodukciók a versenytársaink, nincs más választásunk, mint hogy ezt a szintet célozzuk meg.

Visszatérve az új lemezhez: van kedvenc dalod, vagy olyan, amelyet valamiért kiemelnél?

Szerelmes vagyok ebbe a lemezbe, rengeteg munkám van benne, ráadásul úgy szól, mint az álom. Régóta dolgoztam egy olyan műhely kialakításán, ahol ki tudom csiholni a rendelkezésemre álló eszközökből a kamaszkori kedvenceim ideális megszólalását. Ez a lemez most nagyon közel áll ahhoz, amit ideálisnak tartok. Nagyon nehéz kiemelni dalokat. Szeretem a Még egyszert, az Ugyanúgyot, az Átölelt, az Igazánt és… mindjárt végigmondom az egészet!

A Csináld úgy című dal egyik sorában teszel egy „közérdekű” bejelentést: „Ezt a szöveget egy algoritmussal írom / Magától jelenik meg minden szó a papíron.”

 Igen. Ezt azoknak az okosoknak szántam, akik Ákos-dalszöveggenerátorral kábítják magukat és azokat, akiket meg tudnak vezetni. Vannak, akik régóta azon dolgoznak, hogy engem leminősítsenek, nevetségessé tegyenek, hülyének, humortalannak, szélsőségesnek és még nem tudom minek állítsanak be. Ez a munka teljességgel értelmetlen és sikertelen is.

Nehezen viseled a negatív kritikát?

Ez a dalban adott válasz úgy néz ki, mintha nagyon gyötrődnék?

Azt szoktad mondani, hogy mindig szeretsz egy kicsit előbbre tekinteni, és előfordul, hogy még le sem zárul egy projekt, de már a következőn gondolkodsz. Most mi lesz a következő lépés?

A 2016-os elképzelések még csak most körvonalazódnak. Kevés számú, de nagyszabású koncertre készülünk jövőre.

Hauber Zsolttal meddig tervezitek folytatni a közös munkát?

A következő szezonban még biztosan együtt fogunk dolgozni. Jól megértjük egymást, nagyon együtt van a banda, örülök neki, hogy ez a kvartett (Ákos, Bánfalvi Sándor, Hauber Zsolt, Lepés Gábor– a szerk. megj.) így összeállt.

Ha jól emlékszem, Szlovákiában utoljára a Szindbád turné keretében léptél fel 2010-ben, Dunaszerdahelyen. Készültök a közeljövőben errefelé?

Hogy mikor lépünk fel a határon túl, nem rajtunk múlik, hanem a helyieken. A mi turnénk költséges, nagy stábbal utazunk, nagy felszereléssel. Nagyon szívesen teszek eleget a meghívásnak, ha van egy helyi partner, aki vállalja egy ilyen volumenű produkció költségeit. Dunaszerdahelyre például a Bonanza óta visszajáró vendég vagyok, emlékszem az ottani sikereinkre meg az eszméletlen, szimpátiatüntetésnek is betudható bulikra. A közönség mindig szeretettel fogadott. Nagyon nagy becsben tartom, hogy 27 éve azzal foglalkozhatom, amit szeretek. Ez a közönség kegyelméből van így.