Zene és monumentalitás

JUHÁSZ KATALIN

A zsolnai közönség már láthatta a nem mindennapi show-t, ma este pedig Eperjes megszállására és leigázására készül az „elit alakulat”.

Bár ma már nem katonákból verbuválják a kórust, a katonás fegyelem elengedhetetlen egy ekkora csoport működéséhez. A válogatás meglehetősen szigorú: csak felsőfokú iskolai végzettséggel és két oktávnyi hangterjedelemmel lehet bekerülni a kórusba. A hangi adottságokat később is rendszeresen ellenőrzik, a kórustagoknak 3-5 évente bizottság előtt kell énekelniük szerződésük meghosszabbítása érdekében. Legismertebb szólistájuk, Vagyim Anania 25 éve tagja az együttesnek (és vélhetően ő énekelte legtöbbször a világon a Kalinka című dalt). A legidősebb tagok között pedig 65-70 éveseket is találunk, akik hangi adottságaikat tekintve bátran felvehetik a versenyt a huszonéves újoncokkal.

Valamennyi szlovákiai helyszínen sztárvendégek is felbukkannak, a legnagyobb dobásra Érsekújvárban készül a kórus, ahol a világhírű budapesti Száztagú Cigányzenekarral közösen állnak színpadra. És mivel 220 fős színpadot nehéz lett volna találni erre az alkalomra, a koncertet a helyi focipályán rendezik. Két teljesen különböző zenei világ találkozik tehát június 4-én, ám korántsem úgy, mint egy focimeccsen: nem „lejátszani” igyekeznek egymást a pályáról, hanem összerakják, amijük van, annak reményében, hogy egyedi, különleges produkció születik. Suki András, a száztagú koncertmestere szerint ők bárkihez alkalmazkodni tudnak, és mivel sosem kottából, hanem érzésből játszanak, kíváncsian várják ezt a különleges estét, amelyen szeretnék bebizonyítani, hogy a zene olyan világokat is képes összekötni, amelyek egyébként semmiképp sem találkozhatnának. Az érdekesség kedvéért említsük meg, hogy az Alexandrov Együttes európai turnéját egy szlovákiai magyar ügynökség szervezi, akik nem először dolgoznak a híres orosz kórussal.

Az idei Alexandrov-turné meglepetésembere minden valószínűség szerint az a bájos és fantasztikus hangú hatéves gyévuska lesz, aki Lery művésznéven szerepel, és akit természetesen katonaruhába öltöztettek a „kollégák”.

Az Alexandrov Együttes a jelenlegi orosz vezetés egyik kedvence, olyannyira, hogy Medvegyev elnök 2010-es pozsonyi látogatásakor is be tudta iktatni sűrű programjába az aznap esti koncertjüket.

Az egyenruhás kórus 2004-es vatikáni fellépésén II. János Pál pápa tetszését és áldását is elnyerte, sőt sikerült bevenniük a Nyugat legféltettebb erődjét, a brüsszeli NATO-központot is. Az együttes táncosai ma már legalább olyan híresek, mint az énekkar, az akrobatikus képességeket igénylő táncbetétek önmagukban is megállnák a helyüket a világ bármelyik pódiumán.

A művészeti csoportot 1928-ban hozta létre Alexander Vasziljevics Alexandrov orosz zeneszerző és karmester, aki egyebek mellett a szovjet himnusz zenéjét szerezte. Kezdetben nyolc énekessel, egy szólistával és két táncossal léptek fel, 1948-ra viszont – a zenekarral együtt – 313 fősre duzzadt a csoport. Ennyien természetesen sosem turnéznak egyszerre, a legnagyobb alakulat a „század”, illetve 120 fő. A látvány és a hangzás együtt lehengerlő hatású, az életre szóló élmény tehát garantált.

Az Alexandrov Együttes ráadásul folyamatosan halad a korral, színes repertoárjukban rockdalok átiratai is szerepelnek. A hangzást népzenei motívumokkal vegyítik, a katonazenekarokból ismert rézfúvós hangszereket pedig orosz népi hangszerekkel, például balalajkával párosítják. Minden országban kedveskednek a közönségnek egy-két hazai slágerrel, amelyeket az adott ország nyelvén tanulnak meg. Ilyenkor általában a helyi sztárvendég kerül szólista-rangba. Aki tehát valami monumentálisra vágyik, ne szalassza el az alkalmat és válassza ki a lakhelyéhez legközelebb eső koncerthelyszínt.