Zeman László halálára

Ezzel a szikár hírrel szembesültünk tegnap mindannyian, akik valaha a diákjai (utána esetleg kollégái) voltunk azon a tanszéken, amelyen ő képviselte azt a tanári attitűdöt, amely a legfrissebb tudományos eredmények naprakész átadásában, a szakmai alaposságban és a szigorú (de a gondolkodást sosem akadályozó, sőt, azt támogató) számonkérésben nyilvánult meg. Azt tudtuk, hogy legendásan sportos kiállása és egészsége már megkopott, hiszen tavaly novemberben a születésnapjára szervezett konferencián már nem tudott személyesen részt venni, de azt nem gondoltuk, hogy távozásával követni fogja a tanszék másik nagy tanáregyéniségének, Turczel Lajosnak a példáját, aki ugyancsak 90. életévét elhagyva hunyt el.
Itt és most nincs arra tér, hogy szakmai pályáját felvázoljuk. A legpontosabban ezt Fazekas József tette meg a tanár úr 80. születésnapjára kiadott emlékkönyvben, ahol végigkövethetjük Zeman László útját azon a ponton túl is, amikor tanszékünk munkatársa lett, és 1962-től 1989-es nyugdíjba vonulásáig magyar szakos tanárok több generációját készítette fel fonetikából, stilisztikából, általános nyelvészetből, lektori és stilisztikai gyakorlatból, irodalomelméletből, nyelvészeti és irodalmi didaktikából. Még felsorolni is sok azokat a diszciplínákat, amelyeket oktatott, és amelyeknek a legújabb eredményeit mindig ismerte és ismertette velünk. Mindezek hátterében persze ott volt a tudományosság igényeit leginkább szem előtt tartó strukturalista irányultsága, de főként az a képesség, amellyel őutána már csak a korán eltávozott Zalabai Zsigmond rendelkezett: nyelvészeti és irodalmi aspektusokat egységben láttatni. A szintézisteremtésnek ez a képessége volt az, ami az óráiból megmaradt mindannyiunkban, akik középiskolai vagy egyetemi szinten megmaradtunk a tanári hivatás mellett, de azokban is, akik a tudományos pályát vagy a közéleti tevékenységet választották. Ezt az „universitas” szellemiséget a leggyakrabban szeretett szülővárosa, Eperjes méltán híres kollégiumának a történetével is szokta példázni, és ennek a történetnek egy könyvében méltó emléket is állított.
Fejet hajtunk személyiségének emléke előtt.
Tanár úr, nyugodjál békében!

    Mészáros András egyetemi tanár