Zárójelentés sátorbontás előtt

Ötkerekű taxi a SzigetenSomogyi Tibor felvételeBudapest. Az utolsó versenynapot hadd kezdjem szubjektív hangon. Ma reggel tizenegykor fogkefével a nadrágzsebemben ébredtem a sátorban, és mivel egyébként egy valóságos Borsószem királykisasszony vagyok, ez a tény több, mint elgondolkodtató. Az evidensnek tűnő feltételezést visszautasítom, összesen két deci bor volt bennem. A magyarázat egyszerű: „szórakozottság”. Merthogy remekül szórakoztam, éjjel kettőkor még azon, milyen kiválóan játssza a részeget a Portugál című színdarabban az a szegedi színész, akinek nevét még nem tudom, de a Szigetről szóló „éves jelentésben” biztosan benne lesz. Most még előttünk terebélyesedik egy egész nap, a kínálat kecsegtető, Massive Attack, Shane MacGowan, Laibach, Goran Bregovic többek között. Kevés sátorbontót láttam a számítógéphez jövet. Egy jó hírt és egy rosszat tudtam meg. A rossz: az első két esős nap miatt a szervezők nem sok esélyt látnak arra, hogy a fesztivál nyereséggel zárjon, annak ellenére, hogy péntek óta gyakorlatilag telt ház van. A jó hír: tavalyhoz képest jóval kevesebb volt a lopások száma. Egy éve száz lopást jelentettek be, idén alig negyvenet. Naponta csak néhány tucat tárgyat, főleg ruhadarabokat és igazolványokat adtak le a talált tárgyak osztályán.

Talán meredeken hangzik, de a programdömping mellett tanulási lehetőséget is kínált a fesztivál. Jól működött a szabadiskola-sátor és a Sziget-egyetem, docensek, tanársegédek jöttek farmerben és pólóban, alig lehetett őket megkülönböztetni a Sziget-lakóktól. A külföldiek egyórás tanfolyamon a magyar nyelv alapjaival és a túléléshez nélkülözhetetlen szavakkal ismerkedhettek meg. Talán az is meredeken hangzik, hogy a szeretet és béke szigetére idén kivonult a hadsereg. Na, nem bevetésre, hanem bemutatóra: a honvédelmi minisztérium helyszínén fess katonák azt akarták kommunikálni, hogy ők mások, barátságosabbak, nyitottabbak. Lehetett festékpatronokat durrogtatni, extrém játékokat játszani, és persze jelentkezni a profi hadseregbe. A modern verbunk élő csalétkekkel működött: sok srác szerint ott sétálgattak a Sziget legszebb hosztessz-lányai, falatnyi terepszínű rövidnadrágban. Külön teret kaptak az értelmi és testi fogyatékosok, lévén az idei év az ő évük. Programokat néztek és prezentáltak, színházi előadásukat pedig az esélyegyenlőségért felelős tárca nélküli miniszter is megtekintette. Tárca nélküli fiatalok is egyre nagyobb számban mozogtak az utolsó napokban. Sörre, borra, vonatjegyre lejmoltak, vagy a büfék környékén lestek az ott hagyott falatokra.

A fesztivál jelentőségét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a királyi kettesen napi két órát egyenesben foglalkoztak vele, megítélésem szerint eléggé frappánsan és pörgősen. Aki erről lecsúszott, figyelje lapunkat. A hét vége felé, ha épségben hazajutok a szürke valóságba, írott formába öntöm mindazt, amit láttam, sőt azt is, amit csak sejtek.