X-Men 2.

Aki az előző évtized terméséből próbálja megítélni, hogy milyenek is a képregény-adaptációk, az elég elkeserítő képet kap. Ez alapján garantált a csicsás látvány, hogy a színészek csak égetik magukat és, hogy a feldolgozás alapjait képező szinte bármely történetnek komplexebb a felépítése, mint a filmváltozaténak. Miután az ultraidióta Batman & Robin segítségével 1997-ben sikerült elérni a mélypontot, már nem sokan bíztak egy a blockbsusterek világában kezdőnek számító rendező új szuperhős-mozijában. Bryan Singer (Közönséges bűnözők) és az X-Men azonban jött, látott, győzött, és a képregény-megfilmesítések egész áradatát indította el. Ami az ő változatát megkülönböztette bukott elődeitől, hogy eredetiének világát, annak gondolatait és szellemiségét komolyan vette és nem úgy tekintett rá, hogy a képregényszerű hatás érdekében annak szükségszerűen ostobának kell lennie.

A történet a második részben pontosan ott folytatódik, ahol előzőleg abbamaradt: Farkas (Hugh Jackman) a múltja után kutat egy kihaltnak tűnő katonai bázison, ám eközben egy hihetetlen erejű mutáns, Árnyék (Alan Cumming – Kémkölykök) kis híján megöli az Egyesült Államok elnökét, mellyel események egész lavináját indítja el. A politikai felfordulást kihasználó Stryker tábornok (Brian Cox – A kör) engedélyt szerez, hogy megtámadhassa Xavier professzor (Patrick Stewart) iskoláját, hogy az ott tanulókat felhasználja saját céljaira. Az akcióból megmenekülő maréknyi mutáns kényszerűségből összefogva az emberek vesztét kívánó Magnetóval (Ian McKellen) és Mystique-qel (Rebecca Romijn-Stamos) elindulnak, hogy kiszabadítsák elfogott társaikat.

Az X-Men legnagyobb hibájának sokan a túlzott bevezető jelleget tartották, így hát elvárható volt a folytatástól, hogy tempóban és akciók mennyiségében felülmúlja elődjét. Ebben nincs is hiba, bár az események ezúttal is lassan indulnak be és időnként becsúszik pár üresjárat, de az akciójelenetek oly mértékben kárpótolnak, amennyire csak lehet. A verekedős részek kinőttek a Mátrix árnyékából és szenzációs látvánnyal valósítják meg a szuperhősök különleges képességeit. A filmen meglátszik a lényegesen nagyobb költségvetés, nem egyszer fordul elő, hogy az állunk is leesik a látottaktól. Sajnos azonban tartalmilag Singer már nem tudja tartani a szintet, a történetnek ugyan most is vannak érdekes kicsengései, de inkább csupán apropóul szolgál az elképesztő akciók számára.

Az X-Men 2. végeredményben olyan lett, amilyennek a folytatásnak lennie kellett: nagyobb, látványosabb, hangosabb és minden hibájával együtt kiemelkedik társai, például a nemrégiben moziba került Daredevil közül. Továbbra is érett, felnőttek számára is élvezhető alkotás, ugyanakkor igazi nyári megamozi, ami egy gyereknek hatalmas élményt jelenthet. Bryan Singer továbbra is megérdemli az elismerést, mert ha minden képregény-adaptáció ilyen lenne, akkor talán örökre elfelejthetnénk azt a kínos képet, ami nem is oly rég még meghatározta a megítélésünket. (mozinet)

X-Men 2 (X2), színes, amerikai film, 130 perc, R.: Bryan Singer, Sz.: Hugh Jackman, Ian McKellen, Alan Cumming, Anna Paquin, Brian Cox, Famke Janssen, Halle Berry, James Marsden, Kelly Hu, Patrick Stewart, Rebecca Romijn-Stamos, Shawn Ashmore