Volkonogov kapitány: Nincs bocsánat!

Nem véletlenül alakult így a helyzet. Ahogy Jiří Bartoška, a mustra igazgatója elmondta: stábjával egyetemben szükségszerűnek érezte, hogy Kelet-Európa legrangosabb filmes rendezvénye hosszú idő után ismét a hazai alkotókról szóljon. Ezért került a versenybe két cseh produkció: a Szó, amely Beata Parkanová rendezése és A szerelem határai, Tomasz Winski alkotása. Előbbiről már most elmondható, hogy nagy eséllyel fut a tizenkettes mezőnyben. Felkavaró családi dráma a hatvanas évek Csehszlovákiájából, a kommunista párt hatalmi mechanizmusáról, hű szolgáinak szörnyűséges módszereiről. Egy becsületes kisvárosi közjegyző a történet központi alakja, aki nem enged a szorításnak, a szűnni nem akaró fenyegetéseknek. Még akkor sem, ha lelkileg beleroppan, és idővel pszichiátriai kezelésre szorul. Őt nem lehet megfélemlíteni, morális tartását nem tudja kettétörni a párt. Neki nincsenek bűnei. Őt nem lehet semmilyen ügynek megvenni, őt nem lehet megvesztegetni. Családos ember. Felesége és két kisgyereke van. Kiegyensúlyozott életet él. Elvei kristálytiszták, értékrendje felboríthatatlan. Őt legfeljebb elűzni lehet, megszokott közegéből durván kiszakítani, a derekát azonban akkor sem adja be. Parkanová „hozott anyagból” dolgozott. Forgatókönyvében azt írta meg, amit gyerekként a saját szüleivel megélt. A legapróbb mozzanatokban is hiteles rendezése Martin Finger és (a feleség szerepében) Gabriela Mikulková megrendítő alakításával magasan kiemelkedik a mezőnyből.

A másik film, Tomas Winski (lengyel vendégrendező) munkája a szerelem határait próbálja kijelölni. Meddig mehet el egy szenvedélyes kapcsolatban álló fiatal pár a szexualitás terén? Mi szabhat gátat egyre veszélyesebb erotikus játékaiknak? Mikor válik megemészthetetlenné a másiknak megadott szexuális szabadság? Mit von maga után a teljes kilengés? Petr és Hana előbb csak egyetlen személyt, aztán egy ismerős párost hívnak meg otthonukba, majd saját vágyaikat követve választanak újabb partnereket. De akkor már külön utakon járnak. Az intimitás legkülönbözőbb változatait kóstolgatják mindketten. Olyan helyzetekbe keverednek, amelyekkel tabukat döntögetnek. És még videóra is veszik egymás kalandjait, beszámolóit. Cseh film ilyen merész utakat sosem tett még az erotika terén. Szereplői egytől egyig ágyban végzik, jelmeztelenül. Mindez mégsem öncélú: Matyáš Řezníčeknek és Hana Vágnerovának, a főszereplő párosnak, valamint a rendezőnek pontosan sikerült érzékeltetnie, mit mutat a lélek, amikor a test mindent megkap, csak éppen az érzelmek hiányában.

Nem hagyja hidegen a nézőt az sem, amit a Volkonogov kapitány elmenekül című orosz filmben lát. A sztálini tisztogatások idején Lenin- grádban játszódó film egy embertelen rendszer legkegyetlenebb téteményeit mutatja meg. Mindazt a szörnyűséget, amit az illetékesek „a haza védelmében” elkövettek. Ártatlan embereket, köztük nőket és gyerekeket kínoztak meg, vertek félholtra, másokat főbe lőttek, előbb persze hamis tanúvallomásra kényszerítették őket. Szabotázzsal, hazaárulással, terrorizmussal, kémkedéssel, ellenforradalmi szervezetben való részvétellel kellett megvádolniuk önmagukat. Brutális jelenetek sora a film. Natasa Merkulova és Alekszej Csupov, a két rendező egy picit sem kíméli a néző lelkét. Hiteles dokumentumok alapján ábrázolják mindazt, ami a leningrádi palotatermekben, a rögtönzött kínzókamrákban történt. Nem szeretném részletezni, amit láttam. Azt meg nem is tudnám, amit nem, mert többször is elfordítottam a fejem. A címbeli Volkonogov kapitány is egy a gyilkos gépezet tagjai közül. Fiatal kora ellenére a „rendvédelem” szolgájaként sok vér tapad a kezéhez. De még mielőtt bűnözőnek nyilvánítanák, elmenekül a végrehajtók csapatából. Rádöbben ugyanis, hogy megbízható láncszeme lett a halálosztók gárdájának, amelyből ő sem tud majd büntetlenül kiszállni. Kezében a kivégzettek aktájával keresi fel azok hozzátartozóit, hogy elnézést kérjen tőlük mindazért, amit elkövetett. Úgy érzi, ha legalább egy ember megbocsát neki, akkor a halála után a mennyországba kerül. A földi pokolból azonban nem könnyű kijutni. Volkonogovra kemény megpróbáltatások várnak. Jurij Boriszov meggyőzően alakítja a kapitányt. Bele sem merek gondolni, hányszor kellett végignéznie a felvételek során azt, amit a nézőnek egyszer is bénítóan nehéz.

Liev Schreiber, a neves amerikai színész-rendező az Ukrajnában készült friss felvételeit hozta el Karlovy Varyba. Akárcsak kollégája, Sean Penn, ő is belső késztetést érzett, hogy a saját eszközeivel tudósítson a háborús eseményekről. Schreiber – ukrán nagyapja révén – mélységesen átéli mindazt, amit a helyszínen, majd később, a menekültek körében, Lengyelországban tapasztalt. BlueCheck segélyszervezete jelentős mértékben támogatja az érintetteket.

„Semmi ne kerülje el a figyelmét!” „Legyen ott is, ahol nem tud jelen lenni!” „Ossza meg fesztiválélményeit!” Ezek az idei rendezvény jelmondatai. Karlovy Vary a modern hírközlés minden formáját igyekszik meglovagolni. De az sem kevés, ami szájhagyomány útján terjed. A fesztivál kilenc napja alatt valósággal felbolydult az egyébként halk, nyugodt életet élő fürdőváros. Itt a nappal most sokak számára hajnali ötig tart, a reggel viszont délben kezdődik. A fesztiválpalotától, vagyis a Thermal Szállótól egészen a Grandhotel Puppig már délelőtt hömpölyög a tömeg. Egyedül a forró vizű gyógyforrások szabadok. A fürdővendégek kora reggel róják le köreiket. Rajtuk kívül itt most szinte mindenki a hűtött „üdítő” italoknak hódol. Ez is egy szabadon választott programpontja a fesztiválnak.

A szerző a Vasárnap munkatársa