Vízügy többletkiadással

A téma az utcán hever. Ez a mondás szó szerint értendő. A történet egy konkrét esetet takar, de általánosítva is megállja a helyét.

Gyönyörű, napsütötte nap, a helyszín Komárom. Csőtörés miatt vonult ki a város egyik karbantartó brigádja egy csendes, ám népes utcába. Várakozni kényszerültünk, így az unaloműzésre kiváló alkalmat biztosított a munkáscsoport mustrálása. Egy ideig csak figyeltünk, de egy óra elmúltával már vélemények törtek fel a várakozókból. S hogy mi volt a méltatlankodás indítéka? A többórás munkálkodás eredménye egy körülbelül 1m x 2m-es, kb. 70 cm-es mély gödör. E gödör létrehozásában közrejátszott egy nagyteljesítményű kotrógép, egy kompresszor, és ami a lényeg, tizenegy munkás. Ebből a létszámból viszont csak két fő volt, aki hősiesen küzdött a lapáttal, a többi pedig szolidaritásból körbeállta és figyelte őket. Egy idősebb úr megjegyezte: most már érti, miért fizetünk olyan sokat a vízért, hiszen ennyi embert fizetni kell valamiből.

Nem tudom, meddig tartott a küzdelem a munkások és a latyakos föld között, mert dolgom végeztével hazaindultam, de a látottak alapján biztos vagyok benne, hogy eltartott még egy jó darabig. És ha ez így megy tovább, ha pár órás munka egész naposra sikeredik, ha két-három munkás helyett tizenegy terheli a bérezést, akkor számíthatunk rá, hogy lassan, de biztosan mindig is emelkedni fognak az árak. Ám egyet se búsuljunk, hisz a csillagos ég igen távol van a földtől.