Virág, áldozat, taxislány

Kiss Szilvia: „Mindent egyedül kellett csinálnom: a lezuhanásoktól kezdve a mocsárban heverésig, októberben, hajnali négykor”Dömötör Ede felvételeSzilvia ősszel visszatért a főiskolára; azóta kislányával, Rékával, és férjével, Gál Tamással, aki ugyancsak a pozsonyi színművészeti hallgatója, a malomvölgyi házastársi kollégiumban lakik. A családi élet mellett megpróbál a karrierjével is törődni: színházzal, filmmel. Az egyeztetések terén van már némi gyakorlata. Öthónapos terhesen még Tunéziában forgatott Usztics Mátyás Kérek egy kocsit című sorozatában: taxislányként dzsipeken száguldozott, tevegelt. Három héttel a szülés után pedig már Pesten volt, hogy felvegyenek vele még egy epizódot. Az STV számára készült történelmi film, az Áldozat – melyben egy zsidó lányt alakít, aki a 16. században a török előrenyomulás elől menekül – utószinkronját jószerével már a tolófájások között fejezte be.

Nagy szerelme azonban mindeddig az első forgatás: Koltay Gábor történelmi sagájában, a Sacra Coronában a László királyt alakító Szarvas Attila partnere volt. Virágot, a kis parasztlányt alakította, akit az uralkodó megment elrablójától. Valami megvillan közöttük, de a dinasztia érdekei előbbre valók, László kénytelen Adelaide-ot, az idegen földről érkező herceglányt feleségül venni.

– 1999-ben Pesten voltunk féléves részképzésen, Kazimir Károly osztályában. Koltay Gábor, aki már négy éve készült a Sacra Coronára, szereplőket keresett: bejött az osztályba és kamerapróbákat csinált. Főleg az döntött mellettem, hogy tudok lovagolni, és típusban is hasonlóra volt szüksége. Júniusban szóltak, hogy menjek el meghallgatásra és fotózásra, augusztusban lovaglópróbára hívtak, ott a kaszkadőrök is megnéztek, azután tanítottak is minket. Hál’ istennek, mert rögtön a forgatás első napján a fiú kaszkadőröm lábára úgy rálépett a ló, hogy utána mindent egyedül kellett csinálnom: a lezuhanásoktól kezdve a mocsárban heverésig, októberben, hajnali négykor. Nem is volt időm azon gondolkodni, mi származhat abból, hogy vágtatnak mellettem a lovak, nekem pedig fel kell ugranom a ló hátára, és nyereg nélkül vágtáznom. Anynyira meg voltam ijedve, és akkora volt bennem a feszültség – megcsinálni, minden áron! –, hogy nem is gondoltam bele, mennyire veszélyesek ezek a helyzetek. Eredetileg úgy volt, hogy Adelaide-ot játszom, de Virág szerepére nem találtak fiatal, lovagolni tudó szereplőt, így ezt kaptam meg. Azt hiszem, pechemre. Adelaide eleve nagyobb szerep szövegileg, ráadásul a film végső változatában rengeteg dolog kimaradt a mi jeleneteinkből. Csalódott voltam, mert a bemutató előtt az összes tévécsatornán adták a Sacra Corona werkfilmjét, s az tele volt az én jeleneteimmel, benne voltak a gyönyörű korabeli táncaink László királlyal, a filmben pedig a csatajelenetek vitték a prímet. A bemutató után beszélgettünk Koltayval, aki azt mondta, nagyon hosszadalmas lett volna ez a szerelmi szál. Aztán később elismerte, maga is hibának tekinti, hogy nagyon amerikaira, akciósra sikeredett a film. Személy szerint a film operatőrét, Novák Emilt tisztelem a leginkább – minden nyersessége ellenére; neki Koltay is sokat köszönhet. Ragályi Elemér unokaöccse, egy apró kis ember, akit nem érdekelt, hogy nő vagy, hogy kényeske vagy, keményen odaszólt, hogy ezt nem így, amúgy, csináld máshogy. De mindenben végtelenül egyenes, őszinte volt. A partnereim is aranyosak voltak. Koltay nem nagy neveket választott a filmhez, hanem fiataloknak adott lehetőséget. Nem úgy álltak hozzám, hogy szlovákiai kis senki vagyok, hanem nagyon kedvesen elfogadtak.

Kérdésemre, mi kell ahhoz, hogy egy színészre a filmkészítők is felfigyeljenek, Szilvia azt válaszolja, nem tud általános érvényű receptet, talán csak jó helyen kell lenni jó pillanatban.

– Az igazán nagyok azt mondják, az, hogy valaki jó színházi színész, a filmnél semmit sem jelent. A filmben egészen máshogy kell játszani, mint a színpadon. A színházban sokkal erősebb gesztusokkal játszunk, a filmben pedig lehetőleg olyan természetesnek kell lenni, mint az életben. Sőt, még visszafogottabbnak, mert a filmben minden mozdulat jelentéssel telítődik, semmi nincs véletlenül. Rögtön a Sacra Corona forgatása után mentem Komáromba, a Jó estét nyár, jó estét szerelem egyik szerepére. Utána sok kritikát kaptam, hogy nem volt jó. Nem értettem, mi lehetett a baj, hiszen szívemet-lelkemet beleadtam. Tomi is azt mondta, szeret velem játszani, mert partnerként nagyon sokat kap tőlem. Utólag arra jutottunk, hogy „filmesen” játszottam: ami neki partnerként jó volt és természetes, az a nézőtérről figyelve kevésnek bizonyult.

Szilvia azt mondja, a film drog, de lutri is. Egyrészt semmivel nem helyettesíthető a forgatások légköre, másrészt soha semmit nem lehet száz százalékig biztosra venni:

– Az a rossz ebben, hogy amikor valami biztosnak tűnik, akkor sem biztos. A szülés után elmentem Pestre leforgatni még egy részt a Kérek egy kocsit-ból, hogy egy időre kilépjek a sorozatból. Akkor még úgy volt, hogy további ötvennégy részt forgatnak, s később majd én is visszatérek a filmbe. Aztán nem lett pénz. Nemrég kaptam volna egy reklámot: megegyeztünk a rendezővel, másnap kezdődött volna a forgatás, este meg felhívott, hogy a cég, a Generali azt szeretné, ha szlovák színész reklámozná. Magyar nem. Ha nekem ezt úgy meséli valaki, el sem hiszem. Lehet, hogy az a jó ebben a világban, hogy az ember sosem bízhatja el magát, mert akkor jön egy pofon, ami észhez téríti. Bennem is felmerült a kérdés, fogok-e még forgatni valaha. Most úgy néz ki, egy új történelmi filmnek leszek a főszereplője. De ez még alakulóban van, most még nem érdemes beszélni róla.