Világsztárok és a kábítószer

„Már tizennégy éves koromban kábítószereket szedtem, és napokon keresztül be voltam lőve. Ma már tudom, hogy a drogok nem tesznek boldoggá. Akármennyire furcsának és bolondosnak is tűnök a színpadon, ez nálam kábítószer nélkül is megy.”

Boy George

„Volt idő, amikor naponta kétezer márkát költöttem kábítószerre. Egy év után azt éreztem, hogy teljesen ki vagyok készülve, egy lépést sem tudtam tenni drog nélkül. Amikor egy reggel szörnyű fejfájással ébredtem, hirtelen világossá vált előttem, hogy rászoktam a drogokra. Öreg embernek és nyomoréknak éreztem magam. Mintha valaki bennem lenne, húzna és tépne és segítségért kiáltott volna. Tudtam, hogy abba kell hagynom. Azonnal jelentkeztem elvonókúrára, és rengeteg szenvedés árán sikerült leszoknom. Akkoriban néha úgy éreztem, megőrülök. Szégyelltem magam a családom előtt is. Most már évek óta tiszta vagyok, és az alkotóerőmmel sincs baj. Tudom, akármi történik az életben, akár narkós vagyok, akár nem, ezért elsősorban engem terhel a felelősség.”

Belinda Carlisle

„A Go-Go’s-nál megszoktam, hogy esténként magamra húzom a műanyag cuccokat, színesre festem a hajam, és belövöm magam. Egyik reggel tükörbe néztem, és hirtelen rádöbbentem arra, hogy kábítószeres vagyok. Mindenkinek azt tudom ajánlani, hogy el se kezdje, mert leszokni sokkal nehezebb lesz. Hónapokon keresztül alkoholisták és kokainfüggőségben élők rendezvényeire jártam Los Angelesben. Akkor ismertem meg férjemet, Morgant is, akinek új életemet köszönhetem. Sokat segített, hogy újra magamra találjak. Most már én is küzdöm a környezetvédelemért, az állatkísérletek betiltásáért, és a családommal együtt a Los Angeles-i hegyekbe költöztünk. Mindent újra kellett kezdenem, és azt is megtanultam, hogy ne vegyem készpénznek a sikert. Mindenkinek azt tanácsolom, hogy tartsa magát távol ettől az ördögi anyagtól.”

David Bowie

„Éveken keresztül kábítószeres voltam. Ha erre a szörnyű időszakra gondolok, még most is kiráz a hideg. Akkoriban szinte óránként kokaint szívtam. Eleredt az orrom vére, szinte semmit sem láttam a könnyektől, és úgy vonaglottam a padlón, mint egy állat. Olyan borzasztóan még sose éreztem magam. Egy alkalommal a hatéves fiam, Zowie éppen ilyen állapotban talált rám. Apró kezeivel átölelte a nyakamat, és ezt suttogta a fülembe: ne félj apa, segítek neked. Úgy érzem, ez volt a fordulópont. Megesküdtem, hogy a fiam kedvéért lemondok a kábítószerről, különben nincs értelme tovább az életemnek. Két évvel később sikerült. Elvonókúrával és kemény önfegyelemmel most már teljesen tiszta vagyok.”