Viggo Mortensen adott is, kapott is

Volt néhány kedves szava, pontosabban két hosszabb, cseh nyelven elhangzó mondata is a New Yorkból érkezett filmsztárnak, a közönség pedig, ahogy az ilyen esetekben lenni szokott, hatalmas tapssal és ujjongással fejezte ki háláját azért, hogy ha a nyelve majdnem beletört is, Mortensen rezzenéstelen arccal olvasta végig a szöveget. Az elismerés, vagyis a Kristályglóbusz, amelyet Jiří Bartoškától, a fesztivál elnökétől kapott, eddigi filmes alakításainak szól, amelyek közül elsőként a legtöbben A Gyűrűk Urában játszott Aragorn-ra emlékezthetnek. Arra a szerepre, amelyet ugyan örömmel fogadott, és esze ágában sincs megtagadni, de már szívesebben venné, ha inkább a Gyilkos ígéreteket, a Tökéletes gyilkosságot vagy a Zöld könyvet hoznák fel vele kapcsolatosan.

De ő sem jött üres kézzel a fesztiválra. Magával hozta legfrissebb filmjét, a The Dead Don’t Hurt című westernrománcot, amely ugyan kicsit hosszabb a kelleténél, és nem újítja meg a műfajt, de legalább nézhető, helyenként pedig még izgalmas is.

Lélegzetelállító volt maga Jiří Bartoška is, aki immár 30 éve áll a fesztivál élén, és meg is tett/tesz mindent azért, hogy Karlovy Vary seregszemléje, Európa második filmes mustrája szorosan ott álljon Berlin, Velence és Cannes kínálata mellett. Bartoška évek óta súlyos betegséggel küzd. A tüdeje van végveszélyben. Már tavaly is lesújtó hírek terjengtek róla, hiszen a kórházból engedték ki pár napra, most viszont már az is kétséges volt, hogy egyáltalán megnyitja-e a fesztivált. Bár azt állítja, sokkal jobb állapotban van, mint egy évvel ezelőtt, szemmel láthatóan lefogyott, és az arcáról is leolvasható már a gyilkos kór minden jele. A nyitógála jelentős részét a nézőtéren ülte végig, onnan üdvözölte a vendégeket, a zsűritagokat és a nézőket. Ünnepi beszédének utolsó pár mondatát vitte csak fel a színpadra. Gyenge volt, nagyon gyenge. Korábbi energiája elhagyta, szellemi erejét azonban most is többször megvillantotta.

„Nem megrendelt szenvedély ez a részemről – mondta. – Nekem tényleg szívügyem ez a fesztivál. A mi történetünk, vagyis az én stábom itteni története 1994-ben kezdődött. Nem sokkal azután, hogy a kulturális minisztérium véget akart vetni a fesztiválnak. De mint kiderült, nem minden döntése okos az országnak. Közben azt is tudatosítja az ember, hogy mennyire megöregedett, és milyen óriási munkát végzett ez alatt a három évtized alatt a csapatával. Kár, hogy a szüleim ezt nem érhették meg, nem láthatják munkánk gyümölcsét. Büszke vagyok arra is, hogy a szponzoraink, a partnereink a Covid után sem pártoltak el tőlünk, és ma is ugyanolyan erővel támogatnak bennünket, ahogy azt az elmúlt években már megszokhattuk tőlük.”

Erre a tényre kötött a mellette álló Viggo Mortensen is, aki a filmművészet kiemelkedő eseményének nevezte Karlovy Vary fesztiválját, s bár tudta, hová jön, mégis meglepte a rendezvény hangulata, nyitottsága, színvonala. Filmje mellett Solly McLeod személyében „élő ajándékkal” is kedveskedett a közönségnek. Ez a fiatal brit színész játssza ugyanis a történetbeli ellenlábasát, a Vadnyugat veszedelmes gazfickóját. A film főszereplője (plusz rendezője és zeneszerzője) ugyanis maga Mortensen, aki „hosszú” háborúba megy a hegyek között magára hagyva újdonsült szerelmét.

Solly McLeod, akinek az alakításáról felső fokon, a legnagyobb elismeréssel szólt, valóban remek színész, nem véletlen tehát, hogy neves rendezője szerint fényes jövő áll előtte.

A fesztivál idei videóklipje, Ivan Zachariáš alkotása az a bizonyos két és fél perces remekmű, amely minden évben jóízű kacagásra készteti a nézőket, és különleges opusszá nőtte ki magát, Benicio del Torót vette célba, aki két évvel ezelőtt vendégeskedett a városban. A klipsorozat egyik főszereplője mindig a fesztivál Kristályglóbusszal jutalmazott vendége, de még nála is fontosabb aktor a Kristályglóbusz, amely köré a sztori épül. Milos Forman az altatóját zúzza porrá vele, Jude Law-nál a motorháztetőre kerül mint vadiúj márkajel, Mel Gibson lakásában betörők kezébe kerül, Otakar Vávra sírjáról egy sóher asszonyka lopja le, Harvey Keitel ügyetlenségében a lábfejére ejti, Danny DeVito félálomban a csörgő telefonkészüléket csapja szét vele, Casey Affleck ószeresnek próbálja eladni, Andy García rendőrségi ügybe keveredik miatta, Benicio del Toro a berlini metróaluljáróban, Karlovy Vary híres mogyorós-vaníliás ostyalapját ropogtatva gyönyörködik utazótáskájában fekvő Kristályglóbuszában.

Hazai részről nagy várakozás előzte meg a Borbély Alexandra főszereplésével készült, a hétvégén bemutatott Emma és a halálfejes lepke (angol címén: The Hungarian Dressmaker) néven futó, szlovák–cseh–magyar–osztrák koprodukciót. Az 1942-ben, egy Pozsony melletti vegyes lakosságú faluban zajló történet egy zsidó kisfiút bújtató, imádott férjét a háborúban elvesztett fiatal magyar özvegyasszony tragédiáját idézi meg. Előbb egy magas rangú német katonatiszt, majd a Hlinka-gárda egyik vehemens tagja próbálja erőnek erejével magához ölelni, mikor a lelki gyászon még egyébként sem tette túl magát. Nem mintha bármelyik férfinak esélye lenne nála. Becsületessége, embersége, áldozatvállalása magasra emeli őt szűk kis közegében.

Nem kis értéke Iveta Grófová rendezésének, hogy ragaszkodik a történelmi hűséghez, és túlzások, túlkapások nélkül, hitelesen próbálja megragadni az akkori eseményeket, amelyekről filmvásznon ennyit és így, ilyen feldolgozásban szlovák alkotótól most először kaptunk.

A magára maradt varrónő megdöbbentő drámáját látjuk, amelyből képtelenség győztesen kikerülni. Borbély Alexandra semmivel sem marad a néző adósa. A félelem, a rettegés, a lelki kínok százféle árnyalatát mutatja meg két óra tíz percben. Nagyívű alakításával most ugyanúgy a figyelem középpontjába került, mint évekkel ezelőtt a Testről és lélekről című filmmel, amellyel Európa-díjas színésznő lett Berlinben. Mellette Milan Ondrík, Bandor Éva és Kovács S. József jutott fontos feladathoz. Előbbi egy elszánt gárdista, jeles színésznőnk egy sokgyermekes parasztasszony, a budapesti Nemzeti Színház fiatal színésze pedig egy rátarti magyar káplán szerepében. A többiek, Táňa Pauhofová, Molnár Piroska, Monori Lili, Újlaki Dénes, Mátray László és Jókai Ági inkább csak asszisztálnak a Martin Štrba és Tomasz Wierbicki által mesterien fényképezett filmben.

A szerző a Vasárnap munkatársa