Vendégünk Oliver Stone

Csak egy kafkai rémálomhoz. De nem hibáztathatok senkit, mentem, mert menni akartam. Én már csak kint, az események kellős közepén döbbentem rá, hogy engem is bedarált egy óriási gépezet, amely pénzt csinált a háborúból. Bár sebesülten tértem haza, nem ez volt a legnagyobb bajom. A háború okozta trauma sokkal fájóbb sebeket ejtett rajtam.

A Hirosimára ledobott atom­­bombához milyen igazságot köt?

Az amerikaiak még mindig azt hiszik, ez az embertelen tett az Államok biztonságát szolgálta. Szerintem a kormány ezzel akarta megijeszteni a szovjeteket.

Játékfilmjei mellett az elmúlt években több dokumentumfilmet is készített. Előbb a palesztin–izraeli konfliktus­ról, aztán a dél-amerikai politikai helyzetről, majd Ku­báról és Fidel Castróról, akit – akárcsak a Nobel-díjas író, Gabriel García Márquez – ön is a barátjának tekint. Árul­ja el, miért szimpatizál a Comandantéval?

Diktátor vagy nem, az biztos, hogy erős ember. Hogy finoman fogalmazzak: ő sem lelkesedik az amerikai politikáért. Sőt még abban is egyezik a véleményünk, hogy Kennedyvel nem végezhetett egy magányos gyilkos golyója.

A teljes interjút lapunk holnapi számában olvashatja.