Vendégség Farnadon

Hangos volt a farnadi kocsma határon túli barátainknak köszönhetően, akik már évek óta velünk mulatnak a falunapokon, amit az Égtájak Fesztivál Vendégségben Farnadon elnevezésű művészeti találkozóval köt egybe a szervező Nádas Kulturális Egyesület, a Polgármesteri Hivatal ésazÉgtájakEgyesület.
Az Égtájak Fesztivál rendezvénysorozata 11 évvel ezelőtt indult el Farnadon, a Határon Túli Magyar Fiatalok Találkozója – Vendégségben Budapesten fesztivál szellemiségét megőrizve. A Kárpát-medence-szerte megrendezett találkozók célja, hogy a különböző országokban élő magyar fiatalok megismerjék egymás kultúráját, hogy tanuljanak egymástól. Tavaly decemberben kisebb sokk rázta meg a „nagy családot”, mert az őket összekötő ÉgtájakIrodában változás történt. A Hungarofest Kft. döntése alapján elbocsájtották vezetői pozíciójából Goldschmied Józsefet, aki ennek a rendezvénynek megálmodója, létrehozójaéshajtómotorjavolt. Majd létrehozták az Égtájak Egyesületet, s az Égtájak Fesztiválsorozat is folytatódott a történtek ellenére. Az idei első fesztivált a kárpátaljai Eszenyen rendezték, majd Farnadon folytatódott a mulatság július 22. és 24. között.
Ahelyi Nádas néptánccsoport mintegy kétszáz fiatalt fogadott, akik beköltöztek a farnadi családokhoz. Erdélyből (Kolozsvár – Szarkaláb néptáncegyüttes), Kárpátaljáról (Csap – Arabesz tánccsoport, Eszeny – Ritmus néptánccsoport), Muravidékről (Lendva – Hadik Mihály Band) és a Vajdaságból (Péterréve – Tisza néptáncegyüttes, Zenta – Véka zenekar) érkeztek a művészeticsoportok.
„Életem legszebb falunapjait éltem meg ebben az évben. Hatalmas mulatságokat csaptunk, végre sikerült létrehozni egy folk-kocsmát, amibe a falusiak is bekapcsolódtak” – mesélte a farnadi Takács Veronika, aki a pozsonyi Ifjú Szivek Táncszínháztáncosa. Szombat délelőtt a helyi gyerekeket budapesti kézművesek foglalkoztatták, a tanító nénik és pár fiatal versenyeket szerveztek az elevenebbeknek, a vendégek kocsikáztak, és készülődtekatáncosokagálára. „Külön élmény volt számomra, hogy az Erdélyből érkezett zenekarral színpadra léphettem testvéremmel, és énekelhettünk” – meséli Veronika. – Köszönet jár a Kolozsvárról érkezett Szarkaláb néptáncegyüttesnek, akik nélkül nem lehetett volna létre hozni a bulikat. Örülünk, hogy végre eljutottak hozzánk, és reméljük, hogy az elkövetkező években is együtt élvezhetjükafalunapokat.” „Farnad számomra ismételten kellemes élmény volt! – számolt be a kolozsvári Elek Gergely. – Jó volt a régi arcokkal újra találkozni, régi zenészbarátokkal újra muzsikálni. Érezni, hogy azt a folyamatot, amit pár csodálatos ember elindított, mi megtartjuk, folytatjuk, s bebizonyítjuk, hogy szükségünk van egymás társaságára, a már kialakult barátságok nem csak virtuális, hanem személyes ápolására. Mi tudjuk ám, hogy kell mulatni, és magyarosan, sírva vigadni!”
Saróka Liliána