Vegyes saláta jazzből és táncból

TranzDanzA szerző felvételeA földiek segítettek az égieknek: csaknem kétszáz köbméter homokot szórtak szét, és hét szippantós kocsi dolgozott folyamatosan a sziget kiszárításán. Este hatkor még hétágra sütött a nap, ami mostanában nagy szó. Ezért nyugodt szívvel adtam kölcsön éjszakára vízhatlan dzsekimet meghűlt embertársamnak, és vetettem bele magam a munkába. Mert bizony szakmailag elemezni például a pörgős-punkos-diszkós !!! zenekar színpadi tevékenységét, vagy megfejteni a GusGus titkát nem könnyű feladat, legalábbis éber, kihegyezett fülű, egész embert kíván. A VIP-szeparéban üldögélve például akár unalmasan is hangozhatnak a felkiáltójelek. A nagyszínpad közelében viszont, ahonnét ráadásul látható is a produkció, egészen más volt a benyomás. Érdekes módon a lemezen okosan kidekázott, tanítva szórakoztató !!! élőben inkább jóféle futurisztikus partizenekarként hat. És el nem hinném, hogy amerikaiak, ha nem tudnám.

Mint ahogy a GusGus esetében sem az a legfontosabb információ, hogy Izlandról érkeztek, hiába kezdi ezzel minden sajtótermék. Univerzális zenét csinálnak, semmi „nemzeti sajátosság”, jeges-ködös borongás nincs benne, akár dél-spanyolok is lehetnének, ellentétben például Björkkel. A formáció már tizenkét éve működik, eredetileg színjátszás és filmkészítés céljából hozták létre lelkes fiatalok, aztán egész másképp alakult a dolog.

Mivel Izlandon kevesen élnek, a művészeknek is több mindenhez kell érteniük. A GusGus női tagjai például rendszeresen kölcsönzik hangjukat rajzfilmfiguráknak. (Ezt állítólag olyan profin csinálják, hogy a kifinomultabb hallású gyerekek utánuk fordulnak az utcán.)

A változó tagokkal és két főnökkel működő formáció zenéje félúton van az elektropop és a minimál tech/house között, némi trip-hop is vegyül belé, és soul-elemekkel is gyarapítják a kincstárat a telt hangú énekesnők. Szívesen hazavittem volna a koncert hangfelvételét.

Aztán a jazz-sátorban „dolgoztam” tovább. Itt naponta más-más ágát mutatják be a műfajnak, remek összeállításban. Volt például acid-jazz nap, vokális nap, trió-nap, gitárnap, a hétfő pedig a világzene és a jazz találkozási pontjait mutatta be. Etienne Mbappi kameruni származású basszusgitáros-énekes kiválóan alkalmas a műfajok fúziójának bemutatására. Az elmúlt évtized egyik legnagyobb felfedezettjéről van szó, aki „csikóéveit” Joe Zawinulnál is Salif Keitánál töltötte, aztán nekivágott a szólópályának. És mára megtalálta saját hangját. Zenéjében egyaránt fontos szerepet kap a jazz, az afrikai népzene, a funk és a rock. Dalait kameruni douala dialektusban adja elő, az egész megrázóan tiszta, izgalmas, azonnal dekódolható és kortalan produkció. Ráadásul agynak, szívnek és lábnak egyaránt kellemes, ha nem lennének hatalmas vízhólyagok a talpamon, táncra is perdültem volna. (A ma esti, garantáltan fergeteges Leningrad-koncerten is ücsörgésre leszek kárhoztatva). Ja, és láttak már önök bárkit is fekete pamutkesztyűben basszusgitározni? Nos, Etienne barátunknak köszönhetően én már igen...

Némi ülőmunka következett ezután: szabadtéri táncszínház, valamint benti táncszínház. A flamenco hálás műfaj, zabálja a közönség az egész világon, bár kevesen értenek hozzá annyira, hogy az apró nüánszokat is értékelni tudják. Spanyolországban természetesen része a vendéglátóiparnak, minden turistacsoportot ezzel szórakoztatnak a szállodákban. Eva Yerbabuena táncos-koreográfus szerint viszont a flamenco nem csupán ének, zene és mozgás, hanem sokkal több ennél: az élet nehéz perceiben bátorságot meríthet belőle az ember. Nos, tényleg nem felvizezett vendéglátós táncot prezentált Eva társulata, minden mozdulatban tűz és energia volt, szikráztak a tekintetek, egy dobbantás, kézlendítés többet fejezett ki, mint amennyi idefér, illetve szavakba önthető. Táncról írni amúgy is lehetetlenség, remélem, hamarosan feltalálják a videó-újságot. Az nagyon kell majd Kovács Gerzson Péter TranzDanz nevű csoportjának Bankett című darabjához is. Ez a nem mindennapi táncelőadás a kispolgári lét visszásságairól szól, DJ Palotai zenéjére, akit eleve csak imádni lehet. Egy sok szálon futó ponyvaregény, szappanopera, abszurd mese bontakozik ki, eltúlzott figurákkal, archetípusokkal. Olyan az egész, mint a mai hétköznapok, ahol mindenki mindenkinek társa, szövetségese, intrikusa, ellensége, szeretője és gyűlölője. Nos, ezek a figurák gyűltek össze egy bankettre a szigeten... És remekül szórakoztak saját magukon.