Vasember 3: Meghackelni Hollywoodot?

 

 A sorozat harmadik felvonása nem tökéletes film, de valamivel több attól, ami a műfajtól jogosan lenne elvárható, attól pedig végképp, ami megszokott tőle. Azt pedig, hogy vakok közt félszeműnek lenni vajon mekkora dicsőség, mindenkinek a saját belátása szerint kell eldöntenie. Ha a nyugati filmkultúráról van szó, szerintünk elég nagy.A Vasember 3 annak ellenére emelkedik ki az egynyári popcornmozik közül, hogy ugyanabban az üstben főtt, és ugyanazokból az alapanyagokból keverték ki, mint az unalomig ismert társait. Éppen ezért megváltásról ugyan nincs szó, de ezt a mozit nyugodtan oda lehet tenni Michael Bay és a többi nagyágyú orra alá, mert ezt a műfajt (a Bosszúállókhoz hasonlóan) kétféleképpen lehet csinálni: így, vagy inkább sehogy.Eleinte még érdekes próbálkozásnak tűnt, amit Christopher Nolan a Batmannel csinált, és annak akkor meg is volt a helye. Csakhogy ezt a hullámot azóta szinte mindenki meg akarja lovagolni (legaktuálisabb a bemutatása előtt álló Star Trek, vagy az új Superman, melynek éppen Nolan a producere). Hollywood egyértelműen ráállt a sötét tónusokra, a komolykodó, de valójában pehelysúlyú narratívákra. Az egész Vasember franchise – de a rendező, Shane Balck a harmadik résszel végképp – elhatárolódik ettől a tendenciától, és sokszor már-már paródiába illő jelenetekkel és fordulatokkal  próbálja meg kiszolgálni a közönségét úgy, hogy közben mégsem a trendnek megfelelő koncepcióval dolgozik. Ennyivel azért nem lehet meghackelni  a nyugati film fellegvárát (bár a Mandarin-fordulat előtt kalapot kell emelni), de kezdetnek éppen megteszi. Nem is meglepő ez Blacktől, a Halálos fegyver, Az utolsó cserkész, az Utánunk a tűzözön és a Durr durr és csók írójától (ez utóbbit rendezte is).A Durr durr és csók amellett, hogy minden idők egyik legjobb vígjátéka Robert Downey Jr. számára is igen nagy jelentőséggel bírt, mert azzal a filmmel hosszú idő után vissza tudott térni Hollywood élvonalába. A rendező és főszereplője akkor nagyon megismerték egymást, és ennek sokat köszönhet a Vasember 3 is. Amikor kiderült, hogy Shane Black veszi át Jon Favreautól a stafétabotot, tulajdonképpen csak az volt kérdéses, hogy mennyivel tud jobb filmet készíteni a kissé megfáradt második résztől. A rendező remek dialógusokat írt (miközben halomszámra szórta a jobbnál-jobb utalásokat), ezek pedig minden további nélkül is el tudnák vinni a filmet. Az akciójelenetek is frissebbek lettek, hiszen azáltal, hogy Tony Stark már a távolból is tudja irányítani gépeit, új lehetőségek nyíltak meg, melyeket Black teljes mértékben kiaknázott.Tony Stark a harmadik felvonásra ugyan megváltozott kissé, de Robert Downey Jr. a régi, a franchise pedig a rendezőcserével kapott egy alapos vérfrissítést. A 2008-as debütáló rész  meglepő és lendületes mozi volt, ami a képregény fanoktól a kritikusokig mindenkinek felnyitotta a szemét, hogy van ebben a műfajban a látvánnyal agyonvizezett CGI-trozszülötteken kívül is potenciál, és jól megférnek egymás mellett a remek színészek, az életképes forgatókönyv, a humor és a speciális effektek. Egyszóval: működtek az arányok. A Marvel ezek után minden fronton bevetette magát és természetesen a folytatás sem maradhatott el. A 2010-es második rész azonban már kevésbé volt üdítő, de a drog és alkoholbotrányai után másodvirágzását élő Robert Downey Jr. annyira magára talált a szerepben, hogy a mimikájával és a szájába adott poénokkal másodszorra is könnyedén megvette a mozizókat. Szinte napra pontosan egy éve pedig megérkezett a Bosszúállók (Joss Whedon), melynek hatalmas sikerében a már bejáratott franchise színeiben visszatért Tony Stark alaposan kivette a részét.
 A Vasember 3 története nagyjából ezek után veszi fel a fonalat. Túl vagyunk a New York-i eseményeken, melyek láthatóan megviselték a multimilliomos playboyt (és emberbarátot), aki poszttraumás stresszben szenved, és küzd az időnként rátörő pánikrohamokkal. Meglepő vagy sem, de a Vasember (kiegészülve a Bosszúállókkal) azon kevés franchise egyike, melyekben a keresztbeutalásoknak és a Marvel univerzum egymásba fonódó szálainak köszönhetően lehet beszélni jellemfejlődésről. Végre egy olyan főhőssel van dolgunk, aki lehet akármekkora macsó, az események hatnak rá és megváltoztatják. Persze nem kell ezt túlragozni, a film sem teszi, a lényeg, hogy van egy jól látható ív, ami összekötni a négy filmet, és az egész végül is ettől válik élővé. Tony Stark a harmadik felvonásban emberibb mint valaha, esendőbb is, és most először van komolyabb tétje az eseményeknek, holott még csak a világot sem szükséges megmenteni. Azzal, hogy Pepper Potts (Gwyneth Paltrow) életére megy ki a játék, Stark már személyében is érintett, és ez újfajta viszonyulást is kíván. Igaz, hogy ez egy óriási klisé, hiszen minden szuperhős életében törvényszerűen eljön a pont, amikor a szerettei kerülnek veszélybe, de legtöbbször csak a korábbiaktól eltérő, erősebben összehúzott szemöldök jelzi mindezt. Stark szerencsére máshogy, a helyén kezeli az ügyet, és a szuperhős klisékből kifordult parodisztikus attitűddel nyomul előre, hol egyedül, hol pedig James Rhodes-szal (Don Cheadle) vagy Harley Keenerrel (Ty Simpkins) kiegészülve.
 Egy mondatban visszatérve a történetre , az álmatlanságban szenvedő Tony Stark éjászkánként fejleszti a gépparkot, miközben kapcsolata Pepper kezd megromlani. Nem is nagyon érdekli őt a közel-keleti terrorista Mandarin (Ben Kingsley), egészen addig, amíg egyik akciójában meg nem sérül barátja és testőre Happy (Jon Favreau ugye). Ekkor elszabadulnak az indulatok, bejön egy korábbi egyéjszakás kaland női résztvevője (Rebecca Hall) és egy megvárakoztatott sánta tudós (Guy Pearce), hogy teljes legyen a kép. Ennyi jó színészt egyébként ritkán látni egy blockbusterben, de a Vasember 3 jól jelzi, hogy a jól mutató arcokon túl van értelme a tehetségre is költeni.Ami viszont a kissé zavaró, az a főellenség(ek) motivációja. Ha valóban csak ennyi kéne ahhoz, hogy valaki "szuper gonosszá" váljon, akkor mindannyian találnánk magunknak egy nemezist, és ez a világ nem lenne túl vidám hely. Hogy miért fontos ez? Mert a film és a nézők valósága között a film egy pontján történik egy megfeleltetés, amikor említésre kerül Oszama bin Laden és Kadhafi neve. Ennek a megfeleltetésnek aztán ellentmond az, hogy a Vasember 3 a korábbi filmekhez képest egyes helyeken sokkal képregényszerűbb. A koherencia ezért itt-ott meginog, de ahogy ránehezedik a történetre Robert Downey Jr. jutalomjátéka, nem sok esélyünk marad arra, hogy ezt még a film alatt végig tudjuk gondolni.Mindent egybevetve a Vasember 3 egy remek popcornmozi, ami tele van adrenalinnal, ütős párbeszédekkel és rengeteg humorral. Nincs kihegyezve egy adott téma köré (mint például Batman esetében, A sötét lovag az anarchiára, vagy a Felemelkedés a gazdagok kizsákmányolók megdöntésére), de azért csak elejt  egy-két gondolatot a terrorizmusról, hogy ne érje szó a ház elejét. A történet kerek, de a türelmesebbek, akik kivárják a teljes stáblistát, megkapják a Marvel megszokott extráját, bár könnyen lehet, hogy ez csak a 2015-ös Bosszúállók 2-re való utalás.  Mindenesetre a Vasember franchise a hullámzó tendencia és a hibái ellenére is felért a blockbusterek csúcsára, és ehhez csak tisztességes és a lehetőségekhez mérten kreatív munka kellett. Egy közel ideális világban Hollywood eszerint a mérce szerint dolgozna, ha könnyed kikapcsolódásról van szó. Horváth Gergő

[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"109229","attributes":{"alt":"","class":"media-image","title":"","typeof":"foaf:Image"}}]]