Van-e, ki e nevet ismeri?

Talán nem véletlenül került be a szerző neve A cseh-szlovákiai magyar irodalom lexikona című kötetbe (előtte se Turczel, se Fónod a korszakot tárgyaló munkái nem ismerik, hiszen a szlovákiai magyar irodalomtörténészek előszeretettel elfeledkeztek azokról, akik Magyarországon futottak be karriert, míg az anyaországiak számára csak szlovákiai magyar, rosszabb esetben zsidó maradt), s előbb a Madách Posonium jelenteti meg 2002-ben a Kerek hold című regényét, majd idén a budapesti Noran Kiadó a Szabaduló asszonyok című, utolsó munkáját.

Ideje átírni a szlovákiai magyar irodalom történetét, Rudnóy Teréz életművének ugyanis a huszadik századi élmezőnyben a helye. Löwy Teréz néven született Léván, s Engel Teri névvel látott napvilágot első novellája, A vörös toronynál 1936-ban. Rudnóy ugyanis zsidó családban született 1920. január 20-án, Löwy Lipót nagykereskedő leányaként, s irodalomszerető anyja, Hollósy Irén révén szinte az anyatejjel szívta magába az irodalom szeretetét. A Magyar Újság jelenteti meg első novelláit 1936-ban, s 1939-ben megjelenik első regénye is, Osztott szerelem címmel, amelyet a korabeli kritika osztatlan elismeréssel fogad. De ebben az évben már második regénye, az Izzó kemence, egy évre rá pedig az Öreg ember szerelme is megjelenik. Szentimrei Jenő írja az Osztott szerelemről: „Kosztolányi Édes Annája után nehéz cselédregényt írni, de nem lehetetlen. Rudnóy Teréz megkísérelte, s nem fog szégyent vallani vele. Asszonysorsot ír le, ahogyan csak asszonyok tudnak belátni a női lélek és a női test világába, mely férfiak előtt még a meghitt pillanatokban sem tud kendőzetlenül megnyilatkozni.” Még lelkesebb a kritika az Izzó kemencét értékelve, az Esti Kurir kritikusa (g. i.) kijelenti, hogy csak az orosz írók regényei rázták meg annyira, mint a vöröshajú, mindenki által kicsúfolt kis parasztleány sorsa.

A Kerek hold témáját a dunai halászok életéből merítette, bizonyítva, hogy Rudnóy otthon van ezen emberek mindennapjaiban. A cselekmény a Duna Párkány és Esztergom közötti szakaszán játszódik, s egy furcsa, babonákkal teli szerelmi háromszög különös története. Mátyás, a fiatal, aranykezű halászlegény, az öt éve, ura tragikus halála óta bezárkózottságban élő Gyurgyikné, a fiatal és csinos, magakellető Milka tragédiája a regény, két szemszögből elbeszélve.

Az 1947-ben megjelent, s már agyonhallgatott Szabaduló asszonyok az első magyar holokauszt-(dokumentum)regény, méghozzá egy azóta sem megírt aspektusba ágyazva. A történet kerete ugyanis a szabadság amerikai táborban eltöltött első napja, s ezen belül visszaemlékezés keretében elevenedik meg az auschwitzi borzalom. Felveti a bűn és bűnhődés, a megbocsátás vagy bosszú kérdését is, s közben számos tragikus élettörténetet bogoz ki. S itt térjünk vissza Rudnóy saját tragikus életéhez. Szüleivel, a férjével és két kisfiával szintén Auschwitzba deportálják őket, és rajta kívül csak Lilly nővére éli túl a borzalmakat, de az igazi kínok csak most kezdődnek: feldolgozni a feldolgozhatatlant. Hisz Auschwitz után nincs költészet. Nem tud Léván maradni, Budapesten telepszik le a kassai származású Palotai Borisnál, de gyakran látogatja nővérét. Mivel a nácik a párkányi Mária Valéria hidat felrobbantották, csónakkal kelnek át a Dunán, s 1947. március 12-én a csónakjuk felborul, s ő a zajló Dunába fullad. Túlélt két évet Auschwitzban, de nem éli túl a szabadságot, ahogy utolsó regényének egyik hősnője, Lulu sem, akit német nők ölnek meg az amerikai fogolytáborban. Regényét elhallgatták, hiszen már akkor sem akartak szembenézni a nácista borzalmakkal, s azzal a ténnyel, hogy Auschwitz nem a semmiből keletkezett, s a magyarországi zsidók tragédiája a ma előszeretettel piedesztálra emelt horthysta rezsimnek is megbocsáthatatlan bűne. Azt sem sokan tudják, hogy Palotai is nehezen tudta feldolgozni barátnője elvesztését, s 1961-ben megjelent, szintén elhallgatott, A férfi címet viselő regénye Judit nevet viselő hősnőjében Rudnóy Teréznek, és rajta keresztül a feldolgozatlan holokausztnak állít emléket, s teszi ezt A madarak elhallgatnak című regényében is, amelyből Fábri Zoltán forgat Nappali sötétség címmel többszörös díjnyertes filmet Básti Lajossal, s az akkor debütáló Szegedi Erikával és Béres Ilonával.

Rudnóy Teréz regénye „a mai olvasóra is lávaként zúdul, megperzseli, fölrázza, megdöbbenti, de nyelvi megformáltságának érzékletességével el is bűvöli, üzenetével felzaklatja és töprengésre készteti” – írja a mostani kiadás utószavában Nyerges András, s ehhez csak azt tehetjük hozzá, hogy az egyik kritikusa által magyar Dosztojevszkijnek is nevezett szerző joggal írhatja át a szlovákiai magyar irodalom történetét, s másrészt az ismét teret nyerő szélsőjobboldal árnyékában provokál és figyelmeztet, hogy akkor is valahogyan így kezdődött…

Juhász Dósa János