Válság, szegénység és szolidaritás a szépírók szemszögéből

 

A Petőfi Irodalmi Múzeumban megtartott rendezvény középpontjában a válság, a szegénység, a szolidaritás állt, és persze az a kérdés, hogy miként reagál minderre a kortárs magyar irodalom. A fesztivál keretében a szegénység határon túli irodalmi formáiról Károlyi Csaba kritikus, szerkesztő vezetésével a „mi részünkről” Grendel Lajos, továbbá Balla Zsófia erdélyi költő és Szerbhorváth György vajdasági publicista cserélt eszmét. A beszélgetés során kiderült, hogy az írók érdeklődnek környezetük társadalmi valósága iránt, de annak irodalommá formálása ma nem tartozik a meghatározó trendek közé. Persze az is kérdés, van-e erre igény – vetette fel Balla Zsófia. Aki egyébként úgy látja, Romániában a privatizáció, a nemzetiségi arányok megváltozása és a megosztottság is növeli az elszegényedés kockázatát, de az erdélyi irodalom szinte egyáltalán nem foglalkozik a szegénységgel, más típusú, inkább szürrealista művek születnek. A magyar regényekben ugyanolyan kevés a román, mint amennyire kevés a magyar szereplő. A két kultúra egymás mellett él, de nem egymásból. Grendel Lajos is arról számolt be, hogy Szlovákiában a magyarok többségét, különösen a keleti régiókban, közvetlenül érinti a szegénység, mégsincs semmi jele annak, hogy a magyar irodalom megragadná, ábrázolná a problémákat. A fentiekkel szemben a Vajdaság irodalmának „jót tettek” a háborúk, mert megújították azt, véli Szerbhorváth György. Számos magyar író foglalkozik műveiben a társadalom peremére sodródottakkal, kérdés azonban, hogy háborús vagy „szegénység-irodalomról” kell-e inkább beszélnünk. A publicista azt is megjegyezte: noha mind a mai napig élő az a kép, hogy a vajdasági magyarok műveltek és iskolázottak, a többségi társadalommal szemben egyre nagyobb a lemaradás, Szerbiában a társadalom pereme felé csúszik a magyarság. (pyg)