Kultúra

Út a bensőséges tájképábrázolásig

Pozsony | Munkácsy Mihály, Paál László, Szinyei Merse Pál, Mészöly Géza, Deák-Ébner Lajos, Spányi Béla és Mednyánszky László tájábrázolásai is láthatók a Szlovák Nemzeti Galéria új, A műteremből a természetbe – a tájképfestészet alakulása Közép-Európában az 1860–1890-es években című, a 19. század képzőművészetébe elvezető kiállításán.
Tallósi Béla

2019. március 13. 12:45

festmény
Mészöly Géza: Fürdőház a Balatonon, 1885 körül, olaj, vászon; Herman Ottó Múzeum, Miskolc  (Fotó: SNG)

A kiállítás az Osztrák–Magyar Monarchia területén alkotott (magyar, osztrák, cseh, szlovák) festőművészek munkásságából válogat úgy, hogy a tárlat – tematikus egységekre tagolva – bemutatja a régió tájfestészetének fejlődésvonalát. A 19. században a tájfestészet döntő jelentőségű, a modernizmus felé legmarkánsabban elmozduló zsáner volt.

A pozsonyi közönség az Esterházy-palotában egyedi lehetőséget kap ezzel a tárlattal, ugyanis a Szlovák Nemzeti Galéria kiállításán prezentált műtárgyanyag ilyen összeállításban és elrendezésben másutt nem látható. Több színvonalas hazai, magyarországi és cseh intézmény, élen a pilzeni Nyugat-csehországi Galéria összefogásával és támogatásával jött létre ez a mustra. Ilyen nagyszabású – több rangos gyűjteményből kölcsönzött művekből megkomponált – kiállítás azért is lehet rendkívül hasznos, mert hasonlítási alapot teremt. Azzal, hogy ezen a kiállításon egymás mellé soroltak együtt még nem szerepeltetett festményeket, páratlan lehetőség teremtődik valamely motívum akár újszerű felfedezésére is. A szolnoki művésztelepet bemutató tömb képein megfigyelhetjük például, hogy Szolnok piacterét miként fogta meg egy-egy cseh, osztrák és magyar festőművész. 

De induljunk el az elejéről. Az első terem vázolja az akadémizmust, azt a tájfestési irányt, amelyet a bécsi, budapesti, prágai, müncheni, párizsi akadémiákon lehetett tanulni. Képviselői műteremben festettek szabályok szerinti komponálással, a tájat heroikus átalakításban láttatva. A következő terem már az ettől való elhatárolódást, a műteremből kivonulásnak a csúcsát, a barbizoni iskola hozadékát mutatja be. 1830 után francia tájképfestők csoportja kivonult Párizsból, és a fontainebleau-i erdő mellett található faluban, Barbizonban telepedett le. Bizonyos előképeket követve – mindenekelőtt holland festőkét – mindennapi érintkezésben a szabad természettel a tájat hangulatosan, bensőségesen ábrázolták az átélés, megélés és a beleélés erejével. El is nevezték a festésnek ezt a módját bensőséges tájképfestésnek (paysage intime). A barbizoniak realizmusa – amely a holland tájfestészet és az impresszionizmus közötti átmenetet képviselte – fordulópontot jelentett a tájfestészetben. A barbizoni igyekezet a plein air érvényesüléséhez vezetett el. 

Külön fejezet mutatja be (külön teremben) a plein air hatásokat Mednyánszky László festészetében. A kiállított képek között olyan Mednyánszky-festmény is szerepel, amely a közelmúltban került a Szlovák Nemzeti Galéria tulajdonába a Linea-gyűjteményből ajándékozással. A Mednyánszky-ábrázolások sokfélesége járható be ebben a teremben, kezdve onnan, hogy a művész figurákat helyez a tájba, odáig, hogy a tájat misztikus-meditatív térként ábrázolja imádkozás színhelyeként. 

A kiállítás illusztratív fejezetet szentel – Ki a természetbe címmel – annak, hogy a monarchia területéről származó művészek a holland tájfestés és a barbizoni iskola hatására milyen módon fedezték fel és milyen ábrázolásokkal adták vissza saját régiójuk jellegzetes tájait.

Az egyik nagy teremben önálló szekcióként kezelik és prezentálják a szolnoki művésztelepet. Kiemelten természetesen August von Pettenkofen munkáit. Az osztrák festő ugyanis magyarországi utazása során 1853-ban néhány hónapra megtelepedett Szolnokon, s a városról elnevezett művésztelep történetét ettől az időponttól számíthatjuk. Pettenkofent ugyanis követték Szolnokra a bécsi festőtársadalom jeles egyéniségei, akik aztán felkeltették a fiatal magyar művészek érdeklődését is, köztük elsőként Deák-Ébner Lajosét, aki nyaranta többször megfordult Barbizonban is.

Sok-sok érdekesség fedezhető fel A műteremből a természetbe című tárlat bejárásával, mások mellett, hogy kevés, de volt néhány női tájképfestő is annak ellenére, hogy nők abban a tárgyalt időben nem járhattak akadémiákra. A tárlatot rajzokból, tanulmányokból összeállított kollekció zárja. 

Fontos eleme a Szlovák Nemzeti, valamint a Nyugat-csehországi Galéria közös kiállításnak az a tárlatindító grafikon, amely eligazít abban, hogy az anyagban munkájukkal szereplő festőművészek melyike hol tanult, melyik művésztelepnek volt egyszeri vagy visszatérő látogatója, valamint hogy ki, milyen jelentős nagy (világ)kiállításon állított ki.

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik. Egyben felhívjuk figyelmüket, hogy a kommentekhez tartozó IP címeket a rendszer elraktározza.

Önnek ajánljuk

VIDEÓ: Feltehetően nyolc áldozata van az eperjesi gázrobbanásnak

GALÉRIA: Ismét tizenegyest hibázott, és kikapott a Téglamezőn a DAC

Videón az eperjesi gázrobbanás

Pellegrini: bár a Smernek új listavezetője van, a cél ugyanaz

Letartóztatták a tanárára késsel támadó győri diákot

Fico állapota stabilizálódott

Legfrissebb galériák
Olvasta már?

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.