Út a bensőséges tájképábrázolásig

A kiállítás az Osztrák–Magyar Monarchia területén alkotott (magyar, osztrák, cseh, szlovák) festőművészek munkásságából válogat úgy, hogy a tárlat – tematikus egységekre tagolva – bemutatja a régió tájfestészetének fejlődésvonalát. A 19. században a tájfestészet döntő jelentőségű, a modernizmus felé legmarkánsabban elmozduló zsáner volt.

A pozsonyi közönség az Esterházy-palotában egyedi lehetőséget kap ezzel a tárlattal, ugyanis a Szlovák Nemzeti Galéria kiállításán prezentált műtárgyanyag ilyen összeállításban és elrendezésben másutt nem látható. Több színvonalas hazai, magyarországi és cseh intézmény, élen a pilzeni Nyugat-csehországi Galéria összefogásával és támogatásával jött létre ez a mustra. Ilyen nagyszabású – több rangos gyűjteményből kölcsönzött művekből megkomponált – kiállítás azért is lehet rendkívül hasznos, mert hasonlítási alapot teremt. Azzal, hogy ezen a kiállításon egymás mellé soroltak együtt még nem szerepeltetett festményeket, páratlan lehetőség teremtődik valamely motívum akár újszerű felfedezésére is. A szolnoki művésztelepet bemutató tömb képein megfigyelhetjük például, hogy Szolnok piacterét miként fogta meg egy-egy cseh, osztrák és magyar festőművész. 

De induljunk el az elejéről. Az első terem vázolja az akadémizmust, azt a tájfestési irányt, amelyet a bécsi, budapesti, prágai, müncheni, párizsi akadémiákon lehetett tanulni. Képviselői műteremben festettek szabályok szerinti komponálással, a tájat heroikus átalakításban láttatva. A következő terem már az ettől való elhatárolódást, a műteremből kivonulásnak a csúcsát, a barbizoni iskola hozadékát mutatja be. 1830 után francia tájképfestők csoportja kivonult Párizsból, és a fontainebleau-i erdő mellett található faluban, Barbizonban telepedett le. Bizonyos előképeket követve – mindenekelőtt holland festőkét – mindennapi érintkezésben a szabad természettel a tájat hangulatosan, bensőségesen ábrázolták az átélés, megélés és a beleélés erejével. El is nevezték a festésnek ezt a módját bensőséges tájképfestésnek (paysage intime). A barbizoniak realizmusa – amely a holland tájfestészet és az impresszionizmus közötti átmenetet képviselte – fordulópontot jelentett a tájfestészetben. A barbizoni igyekezet a plein air érvényesüléséhez vezetett el. 

Külön fejezet mutatja be (külön teremben) a plein air hatásokat Mednyánszky László festészetében. A kiállított képek között olyan Mednyánszky-festmény is szerepel, amely a közelmúltban került a Szlovák Nemzeti Galéria tulajdonába a Linea-gyűjteményből ajándékozással. A Mednyánszky-ábrázolások sokfélesége járható be ebben a teremben, kezdve onnan, hogy a művész figurákat helyez a tájba, odáig, hogy a tájat misztikus-meditatív térként ábrázolja imádkozás színhelyeként. 

A kiállítás illusztratív fejezetet szentel – Ki a természetbe címmel – annak, hogy a monarchia területéről származó művészek a holland tájfestés és a barbizoni iskola hatására milyen módon fedezték fel és milyen ábrázolásokkal adták vissza saját régiójuk jellegzetes tájait.

Az egyik nagy teremben önálló szekcióként kezelik és prezentálják a szolnoki művésztelepet. Kiemelten természetesen August von Pettenkofen munkáit. Az osztrák festő ugyanis magyarországi utazása során 1853-ban néhány hónapra megtelepedett Szolnokon, s a városról elnevezett művésztelep történetét ettől az időponttól számíthatjuk. Pettenkofent ugyanis követték Szolnokra a bécsi festőtársadalom jeles egyéniségei, akik aztán felkeltették a fiatal magyar művészek érdeklődését is, köztük elsőként Deák-Ébner Lajosét, aki nyaranta többször megfordult Barbizonban is.

Sok-sok érdekesség fedezhető fel A műteremből a természetbe című tárlat bejárásával, mások mellett, hogy kevés, de volt néhány női tájképfestő is annak ellenére, hogy nők abban a tárgyalt időben nem járhattak akadémiákra. A tárlatot rajzokból, tanulmányokból összeállított kollekció zárja. 

Fontos eleme a Szlovák Nemzeti, valamint a Nyugat-csehországi Galéria közös kiállításnak az a tárlatindító grafikon, amely eligazít abban, hogy az anyagban munkájukkal szereplő festőművészek melyike hol tanult, melyik művésztelepnek volt egyszeri vagy visszatérő látogatója, valamint hogy ki, milyen jelentős nagy (világ)kiállításon állított ki.