Üldözés látványos robbantások nélkül

William Friedkin amerikai rendező évekkel ezelőtt bizonyította tehetségét: a Francia kapcsolat című filmjéért Oscar-díjjal jutalmazták. Néhány évvel később Az Ördögűzőt rendezte meg, amelyet mind a mai napig az egyik legjobb horrorfilmként tartanak számon. Ezek után már csak B kategóriájú próbálkozások következtek, és Friedkinnek egész egyszerűen nem sikerült „visszatérnie”. Sajnos a legújabb filmjével, a Veszett vaddal (The Hunted) sem éri el régi önmagát.

Az amerikai titkos kommandót Koszovóba vezénylik, hogy megakadályozza az albán lakosok kiirtását. Aaron Hallam (Benicio Del Toro) kommandós a legjobbak közé tartozik, ő semmisíti meg a vérengző szerb tisztet. Ám a koszovói események olyan mély nyomokat hagynak benne, hogy a kitűnő katona egyre furcsábban viselkedik. Évekkel később oregoni természetvédőként konfliktusba kerül a vadászokkal, és brutálisan megöli őket. Az FBI ügynöke jól tudja, hogy Hallam felkutatásában csak egyetlen ember segíthet: L. T. Bonham (Tommy Lee Jones) nyomkereső. A nyugalmazott hadnagy a megcsonkított áldozatok fényképei láttán azonnal rádöbben, hogy a szörnyűségeket csak a legjobb tanítványa követhette el, s így ő maga is felelős a történtekért. Megkezdődik hát a hajsza...

William Friedkin rendező a két főszerepet Tommy Lee Jones és Benicio Del Torro kitűnő filmszínészekre bízta. Szerinte a megfelelő színész kiválasztása az alkotás sikerének legalább 80–90 százalékát jelenti. Nos, valóban nem az Oscar-díjas színészekkel van baj a filmben, hiszen ők minden tőlük telhetőt megtesznek, hanem sokkal inkább a sztori sablonosságát vethetjük a forgatókönyvírók és a rendező szemére. A történeten belül ugyanis többször ismétlődnek jelenetek, mint például: Hallam megszökik, elkapják, újra sikerül megszöknie, megint elcsípik stb. És persze a film alkotói Bohnam tépelődését sem felejtik el állandóan a szánkba rágni. Bohnam lelkiismeret-furdalásban szenved, mivel – bár soha nem ölt embert – a tanítványait ő képezte ki gyilkolásra.

Meg kell hagyni azonban, hogy William Friedkin nagyszerűen ért az üldözéses jelenetekhez és a feszültségteremtéshez. A digitális trükkökön felnőtt nézőknek hiányérzetük támad, ugyanis a rendező mindenféle technikai vívmányt elutasít, és az akciófilmekkel ellentétben nem látványos robbantásokkal dolgozik. A két főszereplő jelenetei, párharcaik tökéletesen kimunkáltak, végső összecsapásuk pedig valóban meghökkentően véres és kemény. A leszámolás teljesen igaznak, élethűnek hat – amit az is bizonyít, hogy a forgatás során többször megsérültek a színészek.

Friedkin új filmje, a Veszett vad nem szolgál ugyan túl sok meglepetéssel, ám mindenképpen hozzá kell tenni, hogy becsületesen elvégzett munka.