Újdonságok a Szlovák Nemzeti Galériában

Denisa Lehocká és Peter Roller szlovák alkotó művei tegnap óta tekinthetők meg a Szlovák Nemzeti Galéria tavaly megnyílt, régi-új épületében. Érdekesség, hogy az egyik alkotás részleteivel már azelőtt találkozhatunk, mielőtt belépnénk az épületbe.

Denisa Lehocká egy 15 méter hosszú, majdnem 3 méter magas falra készített egy térbeli kollázst a galéria felkérésére. Bár annak tűnhet elsőre, a Név nélkül (Bez názvu) című alkotás nem autobiografikus jellegű mű, a művész inkább a minket körbevevő világgal és az abban megélt tapasztalatokkal kapcsolatos reflexiónak szánja. A kollázs készítésénél Lehocká többféle anyaggal dolgozott, melyekre elsősorban hétköznapi tárgyak alapanyagaként gondolunk. A gipszből, természetes anyagokból, pénzérmékből és tex-tilből készült apró objektumok, melyek a falat építik fel, egyfajta vizuális szövegként hatnak.

Peter Roller a kortárs szobrászat elismert alakja, aki Petrogramy nevű projektjében egy hagyományos szobrászatra nem jellemző alapanyagból indul ki: kavicsokból. Roller két évtizede indította participatív jellegű projektjét, melynek célja, hogy az alkotás létrehozásába minél többen kapcsolódjanak be – ezt pedig jelen esetben mi is megtehetjük. A projekt azzal indult, hogy az alkotó különféle jeleket, különös szimbólumokat kezdett kavicsokra festeni, melyek leginkább a zongora fekete és fehér billentyűire emlékeztetnek. A kavicsokat később elajándékozta, a tevékenység pedig rövidesen tudatos művészeti projektté nőtte ki magát: 2010–2011 környékén az alkotó Pozsony-szerte „hagyta el” a megjelölt köveket, melyek barátai által a világ számos pontjára eljutottak. Az alkotó barátai emlékeket, utalásokat szállító küldöncök szerepét töltötték be: ilyen küldöncökké válhatunk most mi is, ha magunkkal viszünk egy-egy ilyen kavicsot.

A kiállítás érdekessége tehát, hogy a köveket nem csupán kiállítási tárgy-ként helyezték el a galériában, hanem véletlenszerűen is rájuk találhatunk, hiszen a galéria dolgozói és maga az alkotó a kiállítás időtartama alatt folyamatosan helyezik majd el a kavicsokat a galéria épülete előtti téren. Roller csupán a kövek egy részét bízta a galéria tulajdonára, másik részüket a galéria látogatói számára tartják fenn. Nem válunk tehát műkincstolvajjá, hanem olyan alkotás jogos tulajdonosává, melynek megvan a maga története, egy találós kérdést is rejt magában, hiszen találgathatjuk, mit jelent a rajta szereplő szimbólum, és egyben utalásként működik arra a helyre, ahol megtalálták.

És milyen példányokra érdemes vadászni? „A kövek közül néhány, melyeket piros színnel jelölt meg az alkotó, értékesebbek, és kevesebb van belőlük” – magyarázta Katarína Bajcurová kurátor, aki azt is elmondta, hogy a galéria tulajdonába kerülő kövek mind a Dunából származnak.