Újabb érdekes adalékok

A számtalan sikeres rendezvény mellett ezt bizonyítja a többnyire fórumos kutatók neve által fémjelzett Fórum Társadalomtudományi Szemle is, amelynek 2002/3-as száma méltán keltheti fel nemcsak a szakma, hanem a társadalomtudományok iránt érdeklődők összességének figyelmét.

A folyóiratban ezúttal a történelmi jellegű írások dominálnak, három fiatal és szép szakmai jövő előtt álló kutató írásai által. Popély Árpád újabb adalékkal gazdagítja a hontalanság időszakának eddig is gazdag irodalmát. A Dél-Szlovákiát érintő belső telepítésekről szóló írása kitűnően tükrözi a II. világháború utáni szlovák politika azon szándékát, hogy erőszakkal változtassák meg a magyarok által lakott vidékek etnikai összetételét. Az írásból kiderül, hogy bár a Kommunista Párt és a Demokrata Párt éles ideológiai harcot vívott egymással, a magyarkérdés megoldásával kapcsolatban hasonló elképzeléseik voltak. Tóth Endre tanulmánya a két háború közötti magyar–csehszlovák diplomáciai kapcsolatok világába viszi vissza az olvasót. A fiatal történész gazdag jegyzetapparátusra támaszkodva nyújt aprólékos képet az 1921-ben Marienbadban lezajlott kétoldalú tárgyalások előkészítéséről, s a két állam közötti vitás kérdésekről.

„A (cseh)szlovákiai magyar nemzeti kisebbség »gazdasági életének« a vizsgálatával a kutatók marginálisan foglalkoztak. A gazdaságtörténet területén pedig ab ovo a magyar pénzintézetek (részvénytársasági bankok és a szövetkezeti mozgalom változatos formációinak) feltáratlanságát figyelhetjük meg. Kisebbségtörténetünk terra incognitájának is tekinthetjük az »etnikai alapon szerveződött« magyar bankok felvidéki és kárpátaljai jelenlétét” – írja a két háború közötti szlovákiai magyar bankéletről szóló tanulmánya 2. részének bevezetőjében a Magyar Kultúra Dokumentációs Központja fiatal kutatója, Gaucsík István, aki a húszas évek első felének szlovákiai magyar bankéletével foglalkozik. A szerző témaválasztásának jelentősége elvitathatatlan, hiszen a szlovákiai magyarság két háború közötti sorsát nehéz lenne anélkül helyesen értelmezni, hogy közben nem tárjuk fel kisebbségünk gazdasági térvesztését. Ennek a folyamatnak egy érdekes elemét villantja fel írásában Gaucsík István.

Az életét kisebbségben leélő egyén a nemzeti kisebbségi jogokat automatikusan sorolja az alapvető emberi jogok közé. Öllős Lászlónak, a nyitrai Konstantin Egyetem oktatójának érdekfeszítő tanulmányából azonban többek között az is kiderül, hogy az egyes államok joggyakorlatában ez már korántsem tükröződik. A politológus szerző azonban nem a kérdés mai vonatkozásait vizsgálja, hanem arra próbál választ adni, miként viszonyult a nemzeti kisebbségek kérdésköréhez a 19. század liberális nacionalizmusa.

A Szemle másik nagy tematikus blokkját a nyelvészeti jelegű írások adják, amelyek között a tudományág új „üdvöskéje”, a szociolingvisztika dominál, hiszen Presinszky Károly a kontaktusjelenségek, Bauko János pedig a köszönésformák területén végzett kutatásainak eredményét adja közre. A néprajz és a nyelvészet találkozása Németh Erikának a felsőszeli mesterségek szakszókincséről írt tanulmánya. A brigád, munkahivatal vagy alapiskola szavak a szlovák nyelvből átvett kölcsönszavaink, amelyeket ma ugyan még hiába keresnénk a Magyar értelmező kéziszótárban, annak új kiadásában azonban már a szlovákiai magyar szókincs más kifejezéseivel együtt ott lesznek, tudhatjuk meg Lanstyák István írásából, amelyből az is kiderül, hogy az új kéziszótár remélhetőleg már az egyetemes magyar nyelv kéziszótára lesz.

A néprajzot Kocsis Arankának a martosi egykéről írt tanulmánya képviseli, melyből többek között azt is megtudhatjuk, hogy a régi martosi felfogás szerint a magzatelhajtás addig nem volt vétek, ameddig nem mozdult meg az anya hasában a gyerek, viszont „akkor má lílek, és vétek az elhajtása”.

A folyóiratban olvasható még két elemzés Liszka József A szlovákiai magyarok néprajza című kötetéről, és egy interjú a 60 éves Kósa Lászlóval, a magyarországi néprajzkutatás egyik kimagasló alakjával.

Habár a Fórum Társadalomtudományi Szemle 2002/3-as száma még az elmúlt év utolsó napjaiban jelent meg, az egyre nívósabbá váló folyóiratban található írások semmit sem veszítettek értékükből. Hiába, a minőségen nem fog az idő. (sa)