Több száz remekművel

Moszkva. Külön galériát hoztak létre Moszkvában a Puskin-múzeum világhírű impresszionista és posztimpresszionista képeiből: a közelmúltban megnyílt múzeum a modern festészet egykori, Sztálin parancsára felszámolt moszkvai múzeumának feltámasztását jelentheti. A múzeum hivatalos neve Európa és Amerika XIX–XX. századi művészetének galériája. A Puskin-múzeum mellett helyreállított háromemeletes épületben kapott helyet, ahol a látogatók 26 kiállító teremben ismerkedhetnek meg a XIX. század első felének német festészetétől kezdve a modern képzőművészet több száz remekművével.

Összesen 450 művet állítottak ki. Ezeknek csak nem egészen felét lehetett mostanáig a Puskin-múzeumban megtekinteni, így az új galéria azoknak is a felfedezés örömét nyújtja, akik korábban is tudták, hogy Moszkvában a világ modern festészetének egyik leggazdagabb gyűjteménye látható.

A kiállított képeket Delacroix, Renoir, Monet, Degas, Cézanne, Van Gogh, Gauguin, Guttuso és Matisse alkotta, külön teremben láthatók Picasso alkotásai, és megtekinthetők az emigrációba kényszerült Kandinszkij, Chagall, Oszip Cadkin és Alekszandr Arhipenko művei is – a modern festészet szinte teljes katalógusát össze lehet állítani az új múzeum anyagából.

A Puskin-múzeum kezdeményezése akár azt is jelentheti, hogy előbb-utóbb ismét feltámad az orosz fővárosban a sztálini idők áldozatává lett művészettörténeti jelentőségű kiállítás: az Új nyugati művészet állami múzeuma. Ehhez azonban valahogy egyezségre kellene jutnia a szentpétervári Ermitázzsal, ami jelenleg egyáltalán nem tűnik könnyű feladatnak.

A múlt század húszas éveiben a világon elsők között Moszkvában alapítottak modern festészeti múzeumot. A kiállítást lényegében gazdag moszkvai műgyűjtők – elsősorban Szergej Sukin és Ivan Morozov – államosított gyűjteményéből hozták létre, annak a jelszónak a jegyében, hogy a művészet a népé. Sztálin azonban 1948-ban úgy találta, a kiállítás túlságosan is a kapitalizmust tükrözi és kozmopolita. Véleménye egyenlő volt a halálos ítélettel, a múzeumot bezárták, a Sukin- és a Morozov-gyűjtemény egy részét Leningrádba küldték az Ermitázsba. (Ezt mintegy kárpótlásnak lehetett tekinteni azért, hogy a múlt század húszas és harmincas éveiben az Ermitázsból félezer festményt, köztük Rembrandt, Rubens, Van Dyck és Murillo műveit, a moszkvai Puskin-múzeumba vittek, hogy a szovjet főváros a világ egyik legjelentősebb múzeumával dicsekedhessen.) Az Ermitázs igazgatója egyelőre hallani sem akar arról, hogy a jó fél évszázaddal korábban Moszkvából érkezett festményeket visszaadják a Puskin-múzeumnak.

Csak találgatni lehet, hogy az új múzeumban mikor lesznek láthatók, egyáltalán láthatók lesznek-e olyan képek, amelyeknél történetük feltüntetésénél szerepelni fog az Ermitázsban tett kitérő. Több kép alatt azonban csak rövid tájékoztató olvasható: 1945-ben került a múzeum tulajdonába. Hogy honnan és miként, arról egyetlen szó sem esik.