Tizenöt percre mindenki híres lehet

Hunčík Péter: „Az emberekben él a mazochisztikus vágy, hogy néha megalázzák őket”Somogyi Tibor felvételer Azon kívül, hogy százezreket, milliókat nyerhetnek tizenöt perces munkával, miért szeretnek az emberek televíziós vetélkedőkben szerepelni?

Minden emberben ott a vágy, hogy a tömegtájékoztatásban, a sajtóban szerepeljen, hogy feltűnjön a televízió képernyőjén vagy nyomtatásban lássa a nevét. A televíziós vetélkedők eleget tesznek ennek az interaktív kihívásnak. Olyan átlagemberek is országos ismertségre tehetnek szert, akiknek egyébként esélyük sem lenne a képernyőre kerülni. Az átlagember ugyanis nem politikus vagy művész, a vetélkedők révén azonban mégis megismerheti őt a világ. Tizenöt percre bárki híres lehet, mondta Andy Warhol, aki jól ismerte az ember lélektanát.Sokan viszont irtóznak a nyilvános szerepléstől, képtelenek szembenézni a kamerával.

ĺgy van, de kevesebben vannak, akik patologikusan félnek a reflektorfénytől. A legnépszerűbb televíziós vetélkedők kérdéseinek 90 százalékát úgy állítják össze, hogy szinte semmilyen tárgyi tudásra ne legyen szükség a helyes válaszhoz. ĺgy a sikerélmény még nagyobb lehet. A leggyakoribbak az olyan típusú kérdések, hogy milyen színű cipőt viselt Greta Garbo az Oscar-díj átadásán. Ha nem is tudod a választ, akkor is pozitív élménnyel távozol. A lényeg, hogy minél nagyobb tömeg számára legyen adott a nyerési lehetőség. Nyugaton más a kvízjátékok filozófiája, ott a szerencsejátékokat úgy építik fel, hogy sokkal több pénzt áldoznak a nyereményre mint nálunk. Minél nagyobb a nyerési lehetőség, annál több játékosnak sikerül, minél több a pozitív élmény, annál többen akarnak majd játszani. Ha a nézők nagy része úgy érzi, ő is tudta volna a választ, mágnesként vonzza majd őket minden vetélkedő.

De miért vonz ennyi embert A leggyengébb láncszem?

Ebben a játékban ugyan kicsi a nyeremény összege, de sokan szerepelhetnek, a kérdések gyors egymásutánban következnek, így fel sem tűnik, ha valaki nem tudja a helyes választ. Talán kevesen tudják, hogy ezt a vetélkedőt egy angol pszichológusnő fejlesztette ki, aki alkoholista volt, elvonókúrákon vett részt. Tudta, hogy az emberekben él a mazochisztikus vágy, hogy néha megalázzák őket. Igaz, hogy megszégyenülök, de a többiek mellém állnak, sajnálnak, mert vesztes vagyok. Amikor a játékból kiszavazott versenyzőt lelkileg összeomolva bemutatják a tévében, az szeretetet vált ki a többiekből. Az alkoholelvonóban, ahol szintén csoportfoglalkozások vannak, a terapeuta is üvöltözik a gyógykezeltekre, akik végül egymást kezdik sajnálni. Miért szeretik a nézők a televíziós kvízjátékokat?

Minden vetélkedő fontos része az interaktivitás. A tévékészülék előtt ülve élvezem, hogy a versenyzőnél hamarabb akarok válaszolni, visszaigazolást kapok, hogy én is tudtam volna a választ, azaz én jó átlagember vagyok. Ezzel önmagamnak bizonyítok. És természetesen mindenkiben ott a játék iránti igény, ami az ember legősibb foglalatossága. Feszültséggel jár, kockáztatni kell, ez azonban kellemes, pozitív feszültség.