Tizenkét nemzedék

Czuczor nagyapa 1705-re utaló följegyzéseivel veszi kezdetét a családregény. Lányától, Zsuzsannától kapta a vászon borítású emlékkönyvet. A kuruc és labanc seregek portyázásairól, Kos község életéről, Kornél unokájáról tesz említést a nyitó sorokban a nagyapa. Később nemzedékről nemzedékre, oldalakról oldalakra róják bele az elsőszülött fiúk dolgaikat, gondjaikat, kínjaikat, birtokösszeírásaikat, gondolataikat, mindegyikőjük a maga vérmérséklete, sajátos hangvétele, műveltségi szintje szerint. Persze, nem hagyhatjuk figyelmen kívül az adott történelmi korszakok békétlen, viharos, fertőző betegségek, tűzvész pusztította, háborúk dúlta, olykor szélcsendesnek ígérkező, békésnek tűnő időszakaszait. A család története az elsőszülött fiúk révén apáról fiúra, fejezetről fejezetre változik, szövődik. Kinek több, kinek kevesebb jut a folyton-folyvást múló, egyéni, emberi sorsokat derékba törő, néha gonosz, néha kíméletesen kegyes időből. A majd háromszáz évet felölelő időből.

Vámos Miklós a cselekmény zsinórjához igazítja az állandó változásban, mozgásban levő nyelvet. Nemcsak az adott kor helyesírásához, hanem széles színskálájú és árnyalatú nyelvezetéhez is igazodik páratlanul gazdag nyelvi kifejezésrendszerével.

Az egyes fejezetek – apa-, anya- és gyermeksorsok – olvastán minduntalan arra a felismerésre juthatunk, hogy egy ember élete (legyen az zsidó vagy nem zsidó) mennyire kiszolgáltatottá, megalázottá, értelmetlenné, sok esetben jelentéktelenné válhat az évszázadokat író genealógiában.

Ha hiányzik egy láncszem, egy összekötő kapocs, megszakad a folytonosság. De nemcsak erről van szó. Sokkal többről: a törvényszerűségekről és véletlenekről. Arról, hogy a rendkívüli énektehetséggel megáldott Sternovszky Bálint miként zuhan le szerelme erkélyéről, hogy Stern Richard miként intéz haragjában dörgedelmes levelet Kazinczy Ferenchez. Hogy Csillag Sándor holttestét miként hajítják a bokrok közé a nyílt pálya mentén, hogy maradványait a háború végén találják meg s hantolják el az egyik tankcsata német és szovjet áldozataival együtt. S hogy sokadik leszármazottját, Csillag Vilmost miként veri holtra két színes bőrű New Yorkban. Törvényszerűségek? Véletlenek? Még sok minden más. Zátonyra futott életek. Különös, nem mindennapos élethelyzetekkel tűzdelt, fonák sorstörténetek.

Vámos Miklóst idézve ajánlom ezt a könyvet az édesapáknak, fiaiknak, meg a hozzájuk gyöngéd vagy rokoni szállal kötődő asszonyoknak és lányoknak. Egyszóval: az Apák könyvének ott a helye a családi könyvespolcokon!

(AB OVO, 2000)