Tiszta Disney ez a Salamon király!

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a három évig készülő mozi nem teljesen magyar alkotás: izraeli–magyar koprodukció, ami azt is jelenti, hogy a körülbelül 700 milliós büdzsé felefele arányban oszlott meg. Ám nem ez a lényeges, hiszen a Salamon király kalandjai szerencsére tudja, mitől működőképes manapság egy mese: nem akar moralizálni, nem akarja nevelni a nézőket, mindössze elmesél egy történetet a fiatal Salamonról (Nagy Ervin szerethető figurát varázsol a hangjával), aki mielőtt bölcs lett volna, rendetlen, rosszalkodó kamasz volt, és a legjobb barátjával, a Tobi nevű rókával különféle csínyeket követett el. De jön a kihívás, ami felnövésre készteti az ifjú uralkodót: megérkezik az esküvőre a csodaszép királynő, ám apjának ellensége kiűzi a sivatagba Salamont. Kiindulásként megvan tehát az ármány és a szerelem... 

[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"289705","attributes":{"alt":"","class":"media-image","title":"","typeof":"foaf:Image"}}]]

A Salamon király kalandjai nem bibliai adaptáció, sokkal inkább a Disney-filmek stílusában elkészített mese: humoros, telis-tele vicces beszólásokkal, szóviccekkel (ezekről mindenekelőtt a beszélő róka gondoskodik). A néző pedig, legyen fiatal vagy idős, élvezni tudja ezeket a pillanatokat, mert a sztori tényleg fordulatos, és szerencsére nincs tele bugyuta megoldásokkal, ami sajnos megannyi rajzfilmre jellemző. (Ez egyébként az ifjúsági köteteket író Böszörményi Gyulának köszönhető, aki a forgatókönyvért felelt.) Pörgős egy film lett a Salamon, és éppen ezért könnyen lehet mondani, hogy már-már valóban egy Disney-mozira hajaz. Bár felesleges olyan látványt várni, amely a hollywoodi mesékben fogadja a gyerekeket, ennek a filmnek sincs oka panaszra: a figurák kidolgozottak, és csak néha zavaró a kicsit lassú képfrissítés. A kisebb hibákat viszont ellensúlyozza, hogy a Salamon király kalandjai olyan mese, amire már régóta vártunk. Hideg őszi hétvégékre pompás szórakozás. 

Gera Márton