The Original of Laura

New York. Vlagyimir Nabokov, a Lolita szerzője 1977-ben bekövetkezett halála előtt még dolgozott egy újabb regényen, amely azonban befejezetlen maradt. Az író kérte hozzátartozóit, hogy semmisítsék meg, az özvegy azonban nem érzett magában erőt erre. A feladat fiára, Dimitrijre maradt. A fiú, mint apja örökségének letéteményese, 2004-ben egy interjúban kijelentette, hogy inkább publikálja azt. Nabokov felesége ugyanis 1991-ben szintén meghalt.

Az ifjabb Nabokov azonban mégsem sietett a kiadással, sőt, újabban arról beszél, hogy megsemmisíti a regényt, amely jelenleg egy svájci bank széfjében pihen. Arra a kérdésre, hogy miért változtatta meg korábbi álláspontját, azt felelte: nem akarja, hogy apja ismételten „lolitológusok pszichológiai boncolásának” célpontjává váljon. Idiotizmussal vádolja azokat a kritikusokat, akik annak idején a Lolitából azt olvasták ki, hogy az írót gyerekkorában szexuális zaklatások érték.

A befejezetlen regény, amelynek címe The Original of Laura, 30 oldalból áll. Egy emberről szól, aki ugyan megöregedett, de nem vesztette el az életkedvét. És mint ahogy az ifjabb Nabokov korábban elmondta Ron Rosenbaumnak, a Lolita fordítójának, akivel rendszeres levelezésben áll, „teljesen más, mint az író korábbi művei, radikális, eredeti, a legragyogóbb írása”.

Nem csoda ezek után, hogy Rosenbaum volt az, aki a Slate amerikai értelmiségi honlapról leadta a vészjelzést a regény megmentésére. Az eset miatt Amerikában fellángolt a vita az utóbbi időben megszaporodott posztumusz kiadásokról, az olyan, korábban cenzúrázott regényekről, amelyek most már eredeti változatban jelennek meg.

Van, aki felveti, hogy az író, ha művét méltatlannak találta a megjelenésre, miért nem semmisítette meg azt ő maga, a kritikusok többsége azonban azon a véleményen van, hogy mindig találhatók bennük új elemek az illető író munkásságának értékeléséhez.